döntések

rossz döntést a legkönnyebb hozni. mindenki, nap mint nap rossz döntést hoz, akár anélkül is, h tudna róla. gondolhatunk itt arra is, h mondunk vmit. a következő pillanatban máris rájövünk, milyen hülyék vagyunk, mást kellett volna mondanunk. ezt is rossz döntésnek vehetjük. mit tehetünk a rossz döntések ellen? semmit.

jó döntést hozni nehéz. jó döntéshez ezernyi rosszat kell hozni. amit eleinte jónak gondolsz, arról is kiderül, h tévedtél. talán ez az az út, amit végig kell járni, h helyesen cselekedj.

tökéletes döntés? ugyan, olyan nem létezik.

mi a célom? természetesen a lehető legjobb döntést hozni. de tudom, h ez csak akkor fog sikerülni, ha mellette rosszakat is hozok. akár úgy is fogalmazhatnék, h a jó döntéssel is rossz döntést hozok. minden összefügg mindennel. és talán ezért is baj, h az ember annyit gondolkozik. felesleges. mert ha nem cselekszik, az maga rossz döntés. amellett pedig elkerülhetetlen, h hibázzunk.

egy álom beteljesülése...mikor?

Az előző összefoglalóban kimaradt, de szándékosan. Tavaly novemberében kint voltam Bécsben. De nem ugrok egyből a közepébe.

Nem emlékszem pontosan, de november előtt pár hónappal az Escape The Fate európai turnét tűzött ki, érintve Ausztriát is. Nem volt kérdés, h megyek. Mivel a fő attrakció a Bullet For My Valentine volt, így könnyen összegyűlt a "csapat" is, akikkel kimegyünk. De nem minden úgy alakult, ahogy azt szerettük volna.

A koncert 23-án volt. Csak épp az ETF nélkül. Ugyanis a fiúk 1 héttel a koncert előtt lemondták az európai turnéjukat. Az indokot hagyjuk. Érdekel, utánaolvasol. Nem érted utána, kérdezel. A "csapatból" persze többen ki se jöttek, de Eszty és én úgy voltunk vele, h ha már megvettük a jegyet (és a buszjegyet is), ne bukjunk el 15e Ft-ot, menjünk ki és érezzük jól magunkat, hisz a fellépők között ott volt még a Funeral For A Friend is, akiket már rég meg szerettem volna nézni.

Röviden a koncert napjáról: a buszt majdnem lekéstük. :D Nagy telefonálás közepette sikerült elintézni, h megvárjanak minket. A buszon én akkor már kiszúrtam egy "ismerőst", de miután beértük Bécsbe, ott már hozzánk is csapódtak, így kerekedett ki a társaság: Eszty, Anita, Coby, Arni, Tomi és én.

A koncertek: őszinte leszek, nem volt jó. Sőt. A FFAF nem h rövid volt, de nem is épp a legjobb dalokat játszották el, és "nem is jött át" a produkció. Akik előttük voltak, nem is emlékszem rájuk, akkora benyomást tettek rám. A "lényeg" pedig, a BFVM egyenesen unalmas volt...számomra. Végigásítoztam a koncertet. De azért Eszty-vel jól elvoltunk. Igazából az is benne volt, h mi igazából az Escape-re jöttünk (volna) ki, így kapásból csalódottan voltunk kint. Azt hozzá kell tennem, h valamelyest a társaság kárpótolt minket.

Mielőtt eljött volna ez a nap, megismerkedtem Vikivel, aki szintén ETF-re jött volna, de ő végül eladta a jegyét. A koncert után úgy döntöttünk, megérdeklődünk pár pesti klubot, mennyire lennének vevők ilyen zenekarokra. A megkeresésünkre pozitív választ kaptunk. De azóta semmi...

...pontosabban kb. júliusig volt semmi. A Skalar ugyanis egyik nap kitett egy videót az Escape-től. Csak nem ez a levél kellett ahhoz, h rájöjjenek, kik kellenek ide??? Azt hozzá kell tennem, csak úgy nem tesznek ki videókat, csak ha az adott zenekar jön hozzánk. Persze a kommentekben jöttek a találgatások, és persze a kérdések: mikor jönnek? De azóta sincs semmi hír.

Kitartó vagyok. Mert szükségem van rájuk. Arra, h élőben is halljam és lássam őket. Egyenlőre október végéig vannak koncertjeik, de azt hozzáteszem, október második felében már csak a briteknél lesznek. És az már Európa...jó-jó, tudom. Ez nem jelent semmit. Hisz nekik egy köpetre van Nagy-Britannia, viszont Közép-Európa már nem igazán. De az ígéret szép szó, ha megtartják, AKKOR jó, tehát a novembert igazán rááldozhatnák Magyarországra és a környező országokra.

Mindenesetre most várunk...és várunk...

az elmúlt egy év...

*nagysóhaj*

Nagyon rég írtam bejegyzést. Több, mint egy éve. Nem azért, mert nem lett volna miről. Pont ellenkezőleg...tudtam, h mit kell újra (és azóta is folyton újra) átélnem.

Utoljára arról írtam, h sikeres OKJ vizsgát tettem. De az öröm, h ennek is vége, és "jöhet a nyár" nem tartott sokáig. Egy olyan dolog történt, ami nem csak akkor, de még most is, és az elkövetkezendő életemre is nyomott hagyott. Nem szeretnék semmi konkrétumot leírni. Páran tudják csak, nem sokan. Nehéz róla beszélnem. A mai napig.

A történtek után -bár nem tartottam helyesnek-, mégis elmentem a Sziget Fesztiválra, hisz már be volt fizetve, terveztük Judittal, és nem utolsó sorban az sem megoldás, ha az ember a négy fal közé zárkózik...ahol pedig végképp rossz. Azóta is. Március óta még jobban. Erről majd később.

De mielőtt rátérnék a Fesztiválra, időben még előbb volt, h megtudtam: felvettek az egyetemre. Név szerint a Budapest Corvinus Egyetemre. Utólag nem bánom, h emellett döntöttem első helyre, mert a történtek után nem tudtam volna lemenni Debrecenbe tanulni, másfelől se hagytam volna itthon anyuékat ilyen helyzetben.

A Szigetről röviden csak annyit: jó volt, jó volt, de hagyott kivetni valót maga után. Voltak kiemelkedő pillanatok, de elég rosszak is. Augusztusban volt még Zsófi esküvője, ami csodaszép és megható volt! A Sors "vicces" fordulata az volt, h aznap Szegeden a SZIN-en a Rasmus koncertezett. Így, mi hárman (Zsófi, Eszty és én), mint Rasmus-fanok az esküvő utáni toron emlékeztünk meg a fiúkról. (:

Szeptembertől kezdődött a suli. Új hely, új emberek, új állatok. Igen, állatok. Nehézkesen indult számomra az első félév. Sokszor éreztem azt, h nincs semmi keresnivalóm ott. Másfelől többször úgy éreztem (ez a mai napig így van), h mintha napi szinten járnék az állatkertbe. Mindegy is.

Elég nagy képszakadás van, h mi is történt az év első hónapjaiban. Egészen március 26-ig. Mikor elvesztettem az én kicsikémet. Ez az utolsó kép róla. Ő maga se gondolta volna, h másnap mindennek vége.

Nem tudom szavakba önteni, mit éreztem. Teljesen kibuktam. De nem igazán mutattam ki. Próbáltam erősnek tűnni. Ami nem mindig ment. Legbelül a szívem darabokban volt (van), és a korábbiak miatt már eléggé kész voltam.

A 2. félév vizsgaidőszaka során értem el a tetőpontot, amikor már nem bírtam az összegyűlt fájdalmakat és a stresszt. Ehhez csupán csak egy utolsó vizsgán húzott rossz tétel, leblokkolás és bukás kellett. Egy hét múlva mentem újra vizsgázni. A Sors iróniája, h ugyanazt a tételt húztam ki, amivel buktam. De legyőztem! Méghozzá elég szép eredménnyel, 4-est kaptam. Viszont ehhez az is kellett, h ismét Buskó tanár úrnál feleljek. Imádom azt a tanárt, hatalmas forma!

Vizsgaidőszak vége. Nyár. Nyár = munka. De próbálom mellette a legjobban kihasználni a szünetet, mert ha itthon lennék, akkor már orvosi eset vált volna belőlem.

Elég nagy vonalakban írtam, és nem is mindenről, de most itt, ezzel a mondatommal befejezem a mai irományom. Igyekszem most már tényleg, vmilyen rendszerességgel írni. Akinek bármi kérdése lenne (ha-ha...kinek lenne?), az megtalálhat elég sok helyen. Vége.

csak úgy

Nem akarok sokat írni, csak 1-2 hírt szeretnék megosztani, akit esetleg érdekel.

Először is: sikeres vizsgát tettem hétfőn, így jogi asszisztens lettem. 76%-os 4est értem el összességében, de talán ha a gépírás nem úgy alakul, talán 80% fölé is ment volna, ami már 5ös. De nem számít, úgy se azt nézik... (:

Ma Judit feljött, és elmentünk megvenni a hazamenős hetijegyünket a Sziget Fesztiválra!!! Ezennel 100%, h megyek! (: Itt teszem hozzá, aki jön szintén egész hétre, vagy bármelyik napra, azzal találkozhatunk kint! :]

Melléklet:

2008. február 14.

"Kedves Szandi!

Remélem levelemmel nem zavarlak és a legjobb egészségben talál. Ma Valentin nap van a szerelem és a szeretet ünnepe! Ez alkalomból írom neked ezt a levelet.

Te egy nagyon kedves, aranyos és persze bájos lány vagy, ezekkel a tulajdonságaiddal és a kisugárzásoddal nagyon megfogtál. Tudom, hogy sok időd nincsen, sőt szinte nincs is, de szerintem szimpatizálunk egymással és ebből még a barátságon kívül esetleg valami más is kialakulhat, ha Te is szeretnéd. Én nem kérek Tőled sokat, csupán egy esélyt adj, hogy sulin kívül is találkozhassunk és jobban megismerkedjünk egymással. Ha esetleg nem szeretnél tőlem többet, mint barátság, akkor nyugodtan megmondhatod nem haragszom és nem foglak megharapni sem! Szóval, ha tényleg úgy érzed és találkozni szeretnél, ha van egy kis időd, akkor szólj bátran és megbeszéljük!

Na zárom soraimat és Boldog Valentin napot kívánok.

Sok puszi, szia."

Jó rég volt. :D Fiókomban találtam, nem gondoltam volna, h megvan még. XD Egyébként semmi nem lett belőle, sőt, miután megbeszéltük ezt, rá nem sokra becsajozott. x'D És azóta se tartjuk a kapcsolatot...hát vannak érdekes emberek. :D

dilemma

Egy héttel ezelőtt, pénteken épp dolgoztam, mikor telefonon kerestek a Get Work Hungary-tól. Előzménye az volt, h jelentkeztem email-ben egy általuk hirdetett állásra (adatrögzítő operátor), ami határozott időre szól, pontosabban a nyárra. Szóval felhívtak, h aktuális-e, és mivel az volt, megbeszéltük, h kedden (ami e héten volt) egy csoportos tájékoztatóra kell bemennem, ahol tesztet írok. Többi információt a délután folyamán elküldték email-ben.

Eljött a kedd. A Munkaügyi Központ VIII. kerületi kirendeltségébe kellett mennem. Korábban odaértem, de legalább 2 lánnyal kicsit összeismerkedtünk. A tájékoztatón elmondtak még pár infót, pontosan milyen munkáról van szó. Meglepő, de 180 főre van szükségük. Továbbá sajnos kiderült, h (majdnem) mki a délelőtti munkát pályázta meg (vajon miért...délutános műszakkal az egész napom el van baszva). Ez azt jelentette, h vmilyen úton-módon délutánra írják be a jelentkezők felét.

"Érdekesség", h a tesztet legjobban megíró automatikusan délelőttre írják be, illetve aki 90% felett teljesít. Igen ám, de alapból 90% felett kellett teljesíteni a teszten...logika. XD

Csütörtökön kaptam az email-t, h sikeres, 90% feletti tesztet írtam, így megkaptam a munkát. Majd telefonon hívnak a szerződéskötéssel és a munkába állással kapcsolatban.

Pénteken telefonáltak is, igen ám, csak éppen azt kérdezték, 21-én munkába tudok-e állni. Mondtam, h nem, csak 22-től, mivel 21-én szakmai vizsgám van. Nem lényeg, de amikor jelentkeztem a munkára, már akkor is megjegyeztem az email-emben, illetve a tesztíráson a papírra fel is tűntettem. A telefonos ügyintéző ezután mondta, h akkor még fognak hívni. Furcsáltam. Gyorsan megkérdeztem, h délelőttös vagy délutános leszek-e, de erre azt a választ kaptam, h a nap folyamán ezzel kapcsolatban keresni fognak...nem hívtak.

Időközben (szerdán) ugyebár jelentkezni kellett a diákmelóra is, ahova beírtam keddtől pénteket, mert ha esetleg délutánra raknak, délelőtt tudok KMRNYI-be menni. Nem mondom, h ezt bevállalom egész nyáron, de most egy hetet kibírok így. (Ez azt jelenti, h reggel 8-12 között KMRNYI, majd 14-20 óráig az adatrögzítés. Persze a műszakok előtt és után utazás, ez azt jelenti, h ezen kívül már csak aludnék.)

Korábban úgy gondolkoztam erről, h ha délutánra raknak, akkor ezt eljátszom addig, míg tart a KMRNYI-ben a meló. De kemény lenne és nyaram is elmenne pikk-pakk. És itt jön elő a Sziget.

A hét folyamán írtam Nikinek, majd válaszában és utána a Meex-esektől is kiderült, összevontak pár csoportot, és így 97 fő van most a csapatunkban. Pénteken ki is küldte a Meex a fizetési felszólítást. Na de ha délutános leszek a munkába, nem tudok elmenni a Szigetre...nagy szerencsémre a 30 Seconds To Mars és a Papa Roach egy napon lesznek, augusztus 13-án, ami péntekre esik, így arra az egy napra ki tudnék menni úgy, h arra a napra szabadságot veszek ki. (A munka 2 hónapos, ebből 1 hónap próbaidő, és 2 nap szabadságot lehet kivenni.)

De!

Mivel keddtől péntekig már tuti KMRNYI-be megyek, amit nem is szívesen mondok le, viszont nem telefonáltak a GWH-tól, így lassan ott tartok, h leszarom ezt a munkát. Mármint lehet holnap telefonálnak, de elmehetnek a rákba, h az utolsó pillanatban rohanjon az ember szerződést írni, stb. Ráadásul kizárt, h én holnap bármilyen telefont is felvegyek. Eléggé nagy idegállapotban leszek. Ki is leszek kapcsolva! Hogy még elérni se tudjanak.

Lehet most ez butaság részemről, h kihagyok egy munkalehetőséget, de azért senki ne várja már el, h én ugráljak az utolsó pillanatokban úgy, h még semmi információt nem tudok, mégis mikor dolgoznék ott!!!

Így most ott tartok, h holnap ugyebár szóbelizek (drukkoljatok!), de telefonon nem leszek elérhető, mert úgy kikapcsolom reggel, mint a huzat. Keddtől pedig dolgozom, és ha lesz pofájuk kedden, vagy utána lévő bármelyik napon felhívni, megmondom nekik, h nagyon sajnálom, de mivel nem jelentkeztek, így a diákmunka mellett döntöttem, amit már nem tudok lemondani. És mivel semmi szerződés nem volt, nem tudnak ellenem fellépni. Ez van.

Így legalább lesz nyaram és el tudok menni a Szigetre egész hétre. Judittal. Ahogy az eredeti tervben volt. :]

Bécsi szerelem - 5. rész: Összefoglalás

Gondoltam írok még egy rövidke összefoglalást erről a szuper napról, hisz részenként erre nem értem ki.

Először is hatalmas köszönet jár Áginak és Szabinának, h eljöttek velem, hisz nélkülük nem éltem volna át ezt a fantasztikus napot!

Ugyebár hiába kérdezősködtem, nem volt olyan, aki jött volnan velem a koncertre, így a csajokhoz fordultam: ha eljönnek velem Bécsbe, akkor a koncert után elmegyek velük diszkóba. Igen, diszkóba. :D Mert hát itthon hiába hívnak, nem megyek velük, hisz nem bírom a tuc-tuc zenét. Így hát nem volt kérdéses, éltek a lehetőséggel.

A hálám üldözni fogja őket... :D

Nagyon örülök, h kint találkoztam pár magyar fannak, akikkel jól el tudtam beszélgetni, így még a koncert idején se voltam egyedül. Mert ugyebár Gerald-dal se találkoztam. Nem beszéltünk meg semmi konkrétat. És bár szívesen találkoztam volna vele, nem hiszem, h jó ötlet lett volna. :/

A koncertekről nagyvonalakban: A Bury Tomorrow egyértelműen kellemes csalódás volt, a screamerjük, Danny nagyon nagy arc, belopta magát a szívembe. Az Emarosa maradt úgy, ahogy eddig: nem érdekel. Nekem túl üres a zenéjük. És bár Jonny Craig nagyon tehetséges, jobban szerettem őt a Dance Gavin Dance-ben, illetve az Isles & Glaciers-ben is sokkal jobb! Számomra a (A) Skylit Drive koncertje volt az este legjobbja! Nem gondoltam volna, h ennyire magával tudja vonzani a közönséget ez a 6 fiatal! Alesana is persze jó volt, de ott számomra sokkal "feltűnőbb" volt Shawn show-ja. Hihetetlen ember. Imádom.

Azt hiszem, ennyi lenne az összefoglaló. Nagyon hiányzik a város, a légkör és persze a fiúk. Egy életre szóló élmény volt! Sosem felejtem el. Óriási köszönet jár érte Szabinának és Áginak, illetve a magyarokkal, akikkel találkoztam, és nem utolsó sorban természetesen a fellépőknek! <3

Bécsi szerelem - 4. rész: Az éjszaka

Még bent voltam a Flex-ben, mikor Justin-nal találtam magam szemben. Próbált eladni CD-t. Megmondtam neki, h sajnos nincs pénzem, ami igaz is volt. Mikor mentem volna tovább, két csajszi leállította őt egy aláírásért, de nem találtak semmit, amivel alá tudna írni bármit is Justin. Nálam volt egy alkoholos filc, így elővettem és odaadtam nekik; nem győzték megköszönni. Miközben aláírt a lányoknak, megjegyeztem, h akkor már én is kérek, így elővettem a borítékot, amibe még a belépőmet hoztam. Aláfirkantotta nekem, majd csináltuk még egy közös képet.


Szabináéknak írtam SMS-t, h a backstage-nél leszek. Pár percre rá meg is jelentek. Gyorsan összepakoltam a cuccost és türelemre intettem őket, mert 3 embertől még mindenféleképpen szerettem volna képet kérni, méghozzá Kyle-tól, Brian-től és Shane-től.

Nem olyan sokára nem is pillantottam Brian-t. Na ő aztán magasra nőtt. :D Készségesen átkarolt és széles vigyorral nézett a fényképezőbe. Igen ám, de időközben az kikapcsolt. xD Mikor máskor. Épp magyaráztam, h kell visszakapcsolni, mikor már Szabina már túl volt azon és a képet készítette. Hát igen, látszik, h beledumáltam. :D


Később megpillantottan Shawn-t, akit már nagyon sok rajongó várt. Gondoltam, ki tudja, mikor lesz újra alkalmam találkozni vele, így odamentem hozzá, kértem egy autogramot és csináltunk megint egy képet.


Még Shane és Kyle hátra volt, de legfőképpen Kyle-t akartam. Nagyon megkedveltem bent. Ekkor megpillantottam Shane-t: végre nem beszélt senkivel és nem is telefonált. Megrohamoztam, kaptam egy firkantást és képet. Van ám fejszerkezete. :D


Szegény csajok már nagyon unhatták, de kellett nekem Kyle. xD Az ajtótól nem messze álltam, h ha a széléhez sétál, inteni tudjak neki. Még Jag is kijött, aki rámköszönt édesen, de gondoltam hagyon őt pakolgatni. Végre Kyle elindult az ajtóhoz, és szóltam neki, kértem jöjjön ki. ^^

Megkérdezte, hogy vagyok, de köpni-nyelni nem tudtam, csak visszakérdezni, h "and you?". Kértem tőle aláírást és közös képet, majd mindent megköszöntem. Még a vízet is.


Mivel mki megvolt, akit szerettem volna, boldogan de mégis szomorúan elhagytam a csajokkal a Flex területét; elmentünk a Stadtpark-ba. Sajnos nem úgy alakultak a dolgok, mint azt korábban reméltük: szegény Szabina rosszul lett. Kint a téren kicsit megpihentünk és agyaltunk, h mi legyen. Már ott tartottunk, h Szabina apukáját megkérjük, jöjjön értünk, de bizonyos okok miatt ez lehetetlen volt. Ezután úgy döntöttünk, maradunk az eredeti tervnél és átmegyünk a Titanic-ba. Nem tudom, mennyit sétálhattunk, de nem tűnt olyan soknak és kellemesen is telt el.

A Titanic mint szórakozóhely, elég jól nézett ki. Minden oldalon tükrökkel volt díszítve, ami bár számomra zavaró volt, de így volt egyedi a diszkó. Táncolni nem igazán tudtam, mert a koncerten a lábamat több helyet bevertem, és alig bírtam állni rajta. Viccesen festettünk a csajokkal, mert mindannyiunknak volt vmi baja. :D

Hajnali 3ig voltunk a klubban, majd egy kis séta után úgy döntöttünk, éjszakai járattal elmegyünk a Schwedenplatz-hoz. Bár nem néztünk körbe, de elmondhatom, h voltam félig "hazai" helyen. xD Onnan felszálltunk egy másik éjszakaira, mondván, majd visszajövünk ugyanazzal, csak épp nem arra ment, mint számítottunk. Egy megálló után leszálltunk és inkább visszasétáltunk a kiindulóponthoz, a Schwedenplatz-hoz. Ott megvártuk az első metrókat, majd ide-oda metrózgatva és fejenként 4€-s áron korábban, a 7 órai busszal elindultunk haza, Budapestre.

Bécsi szerelem - 3. rész: A koncert

Fél 7 után nem sokkal végre bemehettünk. Egész elől voltunk, így a teremben kb. a 2 sorig jöttünk fel. Pont ahol voltunk Zsófiékkal, ott volt egy kisebb magyar csapat. Ekkor megláttam Danit is (Danny Diamond). Köszöntem neki, mondtam, h ki vagyok, ekkora adott 3 puszit. Kicsit meglepődtem, hiszen egyszer beszéltünk és nem is tudtuk megbeszélni, h akkor mikor jönnek és hogyan találkozunk. (És nem mellékesen úgy láttam, törölt MSN-ről...) Hát fura volt.

19 óra körül el is kezdte a bulit a Bury Tomorrow. Ők voltak az egyedüliek, akiket korábban nem ismertem. Myspace-en meghallgattam ugyan, de vhogy nem fogod meg. Nem rossz, de túl sok van ebből.

Ez a koncerten megváltozott. A banda screamere, Dani (Winter) hatalmas! Egyszerűen jó volt nézni a színpadon. És a pólóját is imádtam! (Breathe Carolina-s volt.) Nagyon-nagyon jó koncertet nyomtak le, igazán előmelegitették a népet.


Utánuk következett az Emarosa, akiket bár ismertem régebbről, nem szerettem. Vagyis még most sem. Nem voltak jobbak a Bury Tomorrow-nál, de legalább a tömeget mozgásban tartották. Az figyelmemet mégis Dani (BT) kötötte le. A színpad mellett volt felállítva egy stand, ahol a bandás relikviákat lehetett megvenni. Nos hát Dani ott volt, hol beszélgetett az arra tévedőknek, hol pedig az Emarosa számait légdobolta és énekelte. A szemem csillogott. Elkönyveltem, h nem csak jó screamer, hanem tud is dobolni. (Egyébként nem is rossz a gyerek. :P)


Egyre fokozódott a hangulat, hisz következett a (A) Skylit Drive. Nagyon-nagyon vártam őket, hisz én értük is kimentem. Előttem pont Kyle volt, a szintis, mellette Joey, és köztük láttam a doboknál Cory-t is. Középen persze Jag, mellette Brian, és közöttük kicsit hátrébb Justin.


Az Eva The Carrier számukkal kezdtek, majd sorra jöttek a legjobb számok. Nagyon meglepődtem, de örültem neki, h még Jordan (Blake) korabeli számot, a Drown The City-t is előadták. Volt a személyes kedvencem, az All It Takes For Your Dreams To Come True is. Az összes számot torkom szakadtából énekeltem, és még a scream részeket is próbáltam üvölteni. Teljesen kifulladtam. A koncert alatt két alkalommal is megfogtuk egymás kezét Kyle-lal, mikor nem volt szintis rész. Ő is végig énekelte az összes számot.


Miután vége lett, épp a kezemmel legyeztem magam. Eléggé kifáradtam...és még hol volt a vége? Ezt láttam Kyle, aki épp a szinti kábeleit húzta ki helyükről, majd a neki kikészített, érintetlen ásványvízét odanyújtotta nekem. Az én szívem ott olvadt el, h mennyire aranyos volt.

Az este fő attrakciója, az Alesana jött a színpadra. Jó helyen álltam, hisz Shawn volt előttem, illetve addigra az első sorban állhattam. (Az ASD-nél is ott voltam már.) A fiúk a Curse Of The Virgin Canvas-szel kezdtek, amivel a The Emptiness is kezdődik. Sorra jöttek az új album dalai, majdhogynem abban a sorrendben, ahogy a lemezen is helyet foglalnak. Viszont a régiek közül csak 1-2 volt: Ambrosia, Tilting The Hourglass ♥, Apology, illetve még egy, de már nem emlékszem, melyik. Tény, h The Emptiness európai turné, de én több régi számra számítottam.


Ettől függetlenül szuper koncert volt, a fiúk tele voltak energiával. (Pedig majdnem minden este lenyomták ezt a koncertet más európai városokban.) Azt feltétlenül meg kell jegyeznem, h Shawn amit leművel a színpadon, az egy külön show-nak is felér. Egyszerűen szavakba nem lehet önteni azt, amit ő a színpadon művel. Egyébként a koncert elejefelé láttam, h elejti a pengetőjét és gyorsan oldalról egyik szervező kezébe nyomott egy másikat. Én viszont láttam, hova esett és a koncert végéig figyeltem, h azután el tudjam kérni. (: Végül az egyik szervezőtől el tudtam kérni. Vicces, de a pentegő A Skylit Drive-os. :D Mondjuk egyáltalán nem bánom, ettől még nagyobb értéke van számomra.


Bár a koncerteknek vége volt, az estének még koránt sem. Folytatás következik.

Bécsi szerelem - 2. rész: A nagy találkozások

A koncert előtt találkoztam pár magyarral, aminek nagyon örültem. Megismerhettem Zsófit és barátját, Gergőt, akik nagyon aranyos emberek. Nem tudom, mennyi idő lehetett, de a nép egyre csak gyűlt és hátul a backstage-nél is mozgolódások kezdődtek.

Először elsétált mellettünk egy srác, kapucni a fején, frufruja kilógni. Hirtelen azt hittem, Pat az, de a haja zöldeskék színű volt, így annak tudtam be, h képzelődöm. Később kiderült, h nem...

Néztük a fanokkal, ahogy a turnébuszból pakolják ki a koncerthez kellő elektromos kütyüket, mikor hátrafordultam. Ekkor láttam meg közeledni 3 fiatalt: A Skylit Drive 3 tagját. Cory-t szúrtam ki egyből, mellette haladt egy vörös hajú srác, de ahogy közeledtek, rájöttem, ő nem Nick...de akkor ki? Illetve harmadikként jött Joey. Pofátlan módon leszólítottam őket és kértem külön-külön mkitől közös képet.

Cory számomra kicsit meglepettnek tűnt. Bár csak pár másodpercig voltunk "együtt", de nekem az jött le, h teljesen más ember valójában, mint amit kinéz belőle az ember. A képeken, videókban, koncerteken egy igazán őrült srácot látok, de tulajdonképpen nagyon visszahúzódónak tűnt nekem. Megszeppent, törékeny kisfiú. ^^ Imádom.


Később tudtam meg, a vörös srácot Justin-nak hívják és az európai turnén ő helyettesíti Nicket, mert neki tértműtétje volt. Ezúton is jobbulást neki. Justin egyből belopta magát a szívembe; igazán közvetlen, szeretnivaló figura.


Joey is aranyos volt, bár ő róla különösképpen korábban se volt sok véleményem. Tehetséges gitáros, jófej gyerek, de úgy semmi több. :D


Kis idő múlva Zsófiék visszajöttek és elmondtam nekik a történteket. Zsófi Jag-re várt, és persze én se bántam volna, h végre vele is találkozhassak. Nem telt bele sok idő és ő is kisétált a backstage-ből. Odamentünk hozzá és készítettünk közös képeket. Szuper srác, arany hanggal.


Már ekkor boldog voltam, h ennyi taggal találkozhattam, de hiányoltam az Alesana-s fiúkat. Látni láttam őket, de sosem volt meg a megfelelő pillanat, h bármelyikhez is oda tudjak menni. Ekkor törte meg a "jeget" Pat, aki MAGÁTÓL jött oda hozzánk. Megkérdezte, h várjuk-e a koncertet (ilyen hülye kérdést xD), aztán ő is készségesen odaállt mellém képet csinálni. Kellemesen csalódtam benne. (Egyébként tiszta Mardel a gyerek élőben.)


Nagyon sokan voltak már, így előrementünk a bejárathoz mi is sorbaállni. Kicsit fájó szívvel, hisz kint volt Shawn, Shane és Dennis is (és persze a többi banda tagjai is), de még sem tudtam velük képet csinálni. Majd Tomi és Márk mondják, menjünk még vissza, én pedig velük tartottam. Megérte.

Dennis épp beszélgetett az Emarosa egyik gitárosával (meg nem mondom, h hívják), mikor a fiúk megkérték egy közös képre, majd pedig én álltam oda mellé. Az Emarosa-s tag odébb állt, mire én mondtam neki, h "come on" és tartottam ki a kezem. Szegényem ne érezze már magát kellemetlenül, h mki csak az Alesana-ért van itt. Bár Dennis-től tartottam, nagyon jófej volt ő is.


Nem messze tőlük épp ott volt Shawn. *-* Megrohamoztuk szegényt, először a fiúkkal készített képet, majd én álltam mellé. Hűűű. Abban a pár pillanatban, míg a karja rajtam feküdt, én pedig hozzábújtam...hmm...hát nem hazudok, ha azt mondom, lekaptam volna. x'DDD Ahogy Fati mondaná: SZNÁD. XD Hihetetlen pasi. Imádom a hangját, a gitárjátékát, mindent vele kapcsolatban. ♥


Ezután visszamentünk a fiúkkal, és vártuk, h beengedjenek minket és kezdődjön a koncert.

Bécsi szerelem - 1. rész: A városnézés

2010. május 8. szombat hajnali 4 óra. A telefonomra ébredtem. Nagyon vártam ezt a napot, szinte csak úgy kipattantam az ágyban. Kb. 1 órás készülődés után elindultam a Népligetbe.

Nem lett volna teljes a reggel, ha nem történik vmi rossz. A rossz nem is a jó szó. Inkább fájdalmas. Villamosra, amivel mentem, felszállt a Palik. Ahogy láttam, ő is a Népligetbe tartott. "Na már csak az kéne, h ő is Bécsbe jöjjön." - gondoltam magamban. Szerencsére nem így történt.

7 órakor indult a buszunk, amin megláttam Adrian Schultheiss magyar hasonmását! Sajnos képet nem tudtam csinálni róla. Röpke 3 óra múlva már Bécsben voltunk Szabinával és Ágival. Első állomás egy WC volt. Nehezen, de találtunk. A buszállomáson (ami egyébként elég lepukkant volt) benéztünk egy Kik-be, majd a metróhoz sétálva megvettük a napi bérletünket. Azt hittem, itt már kell használnom a német-"tudásomat", de szerencsére automatából kellett/lehetett megvenni.

Úgy mentünk Bécsbe, h nem döntöttük el, mit nézünk meg a városban, hanem csak úgy, amerre a lábunk (és a metró) visz. Mivel kezdtünk éhesek lenni, és gondoltunk arra, hátha veszünk vmit, így a Mariahilferstraße mellett döntöttünk. Ott betértünk egy Mekibe, ahol nagy meglepetésemre a csibeburgert nem majonézzel (amit egyébként utálok és csak a csibeburgerben eszem meg), hanem ketchuppel adják. Pár falat után éreztem, h enyhén csípős a ketchup, de finom volt. Érezni lehetett benne a PARADICSOMOT. Miután megettük, akkor vettem észre a csomagoláson, h pontosabban vmiféle chili-szósz volt benne. Lényeg, h FINOM volt. Ezek után be fogom ajánlani itthon... :D

Utunkat folytattuk a bécsi Váci utcán. Útközben kaptunk egy szál gyönyörű vörös rózsát, egy cetlivel. Nem tudtunk lefordítani, de Szabina írt apukájának SMS-t, h fordítsa le nekünk. Furcsa volt, h állandóan bámultak minket a szembenjövők, illetve mosolyogtak...azért ennyire csak nem látszik, h a külföldiek vagyunk. :D Erre megkaptuk a választ: vmi választási szöveg volt rajta. xD Így máris érthető volt az emberek reakciói... :D


Az utca végéhez érve úgy döntöttünk, elnézünk a Maria Theresien Platz-hoz. Míg odaértünk, megálltunk a Parlamentnél, ami úgy néz ki, mint egy múzeum. Minden nagyon szép volt.


A Maria Theresien Platz két múzeum között helyezkedik el, a tér közepén pedig Mária Terézia szobra áll. Az egész nagyon kellemes, megnyugtató hely.


A délutánra elnéztünk a Flex-hez, h tudjam azért, hol fogjuk az este nagy részét eltölteni. Bár elég bizarrnak tűnt a hely először, pár perc után "otthon" éreztem magam. Ekkor úgy döntöttünk, még elugrunk a közeli Spar-ba, majd maradunk itt, hisz sose lehet tudni, mikor lesz tömeg. (Ekkor 2 fiatal volt csak ott rajtunk kívül.)

Miután visszajöttünk, már voltak páran, de max. 10en. Mellettünk kettő paddal volt 3 fiatal, 2 lány és egy srác. Egy kicsit beszélgettünk velük (elég nehezen, gáz is volt, de megértettünk magunkat egymással), majd kezdett gyűlni a tömeg.

unalmas, mi?

Nos elkezdődött az utolsó félévet záró vizsgaidőszak. Mondhatni bevezető volt, mert a tanárunknál már két alkalommal volt vizsgázás, és mindkét alkalommal választhattunk tételt, így könnyű volt 5öst szerezni. De azért bennünk volt a para, mert mi van akkor, ha pont most szívat meg minket?

Egy tételt kidolgoztam, úgy ahogy meg is tudtam tanulni. Innentől kezdve nem lesz gond...gondoltam. :D De a nap elég hosszú volt.

Reggel először voltam dolgozni, viszont 1 órával korábban eljöttem, h időbe beérjek a vizsgafelkészítőre. Ez volt a második alkalom ezzel a tanárunkkal (aki egyébként OKJ-vizsgáztató is lesz). Enyhén célzott rá, h amit előző héten elmondott az írásbeliről, az lesz benne. Ő állította ugyanis össze. De azért az óra végén (megint kemény 1 órát tartott meg) megismételte, konkrétabban, ismerve a sok hülyét az osztályból. xD

Ekkor volt épp 13 óra. A vizsga pedig 15-től volt. Hurrá. Mi a lóf*szt csináljak 2 órán át? Szabinával és Szilvivel a sulitól elsétáltunk a Baross utcán kerestül a körútig, ott bementünk a Mekibe egy csokis Shake-ért, majd folytattuk sétánkat. A villamos mentén elsétáltunk a Ferenc körút-Üllői út kereszteződésik, a Corvin mozinál befordultunk, majd az első utcán kisétáltunk az Üllőire, majd mentünk vissza a Klinikákig. Kellemes séta volt, bár baromi meleg volt. Számomra túl meleg. :D

A kis "kirándulás" másfél óra volt, így még mindig fél órát kellett várnunk...a vizsga kezdetéig. Ugyanis nem az elsők között mentem be vizsgázni. Mégiscsak tudni kell, h választhatunk-e tételt... :D Nem tudom, mennyi lehetett az idő, de úgy kb. 8 ember már lefelelt, bementem én is, kiválasztottam a tételt, kidolgoztam, majd mikor sorra kerültem, mentem előadni...

...igen ám, de basszus. Úgy felhúzott idegileg a tanár. Egész végig ásítozott!!! Tudom, h baromi unalmas, én is unom, de azért ez elég szemétség volt tőle. Kajak a pofámba ásítozott, nem is tudtam rendesen figyelni arra, mit is mondok. Na mindegy...végül 5ös lett. :]

Holnap lesz egy "jó kis" közjogtan, szerdán szocpol, majd a hétre vége. Jövőhét hétfőn és kedden lesz az a két vizsga, amitől parázok. De a min. 2es csak meglesz. XD Aztán hétvégén go BÉCS! Annyira, de annyira várom! <3

szuper, nem? vagy szuper? nem. - avagy supernem koncert a zp-ben

Eljött az év első ZP-zése a számomra. A kezdő felhozatalból mit is választhattam volna, ha nem a Supernem-et? Tavaly már voltam, és nagyon jó volt. Pedig szakadt az eső. De vajon ez milyen volt? És az este további része? Vegyes. :D

Először is a koncertről. Nem tetszett. xD Nem kell ezen mit rizsázni. A tömeg szar volt. Főleg az előttem álló csaj (aki a kezdeteknél sehol se volt), akinek a haja a számon kívül máshol nem volt. *blöe* Már ott tartottam, h megragadom és megtépem. ^-^ Majd legközelebb... xDDD

Koncert után jöttek az események. Az este beszólása: bölényfüLes vodka xD Fatinak meséltem, milyen a Zubrowka (remélem jól írom, lusta vagyok google-ban megnézni), és úgy értette, h bölényfül van benne! xDDD Az tuti, h még érdekesebb íze lenne tőle... :D

A legjobb szórakozást a lépcsőnél találtuk meg. Mert hát a zenék szarok voltak. Legalábbis engem nem nyertek el. :P Na de a szórakozásról. Ugyebár a sok kisköcsög nem bírja a piát, és még a WC-ig se tud elmenni...így hát a lépcső előtt volt egy nagyobb róka...és basszus, nem néztem meg, van-e benne répa. XD (Nem mintha elemezném a hányásokat... xD) Voltak emberkék, akik viszont nem vették észre, és hát...keresztül mentek rajta. xD Kajak annak drukkoltunk, h belelépjenek. :DDD Ha összejött, kábé visítottunk a röhögéstől. :D De nem csak nekünk tetszett...volt ott két arc, azok is nevettek ám a "szerencsésen" járt emberkéken. Micsoda jóindulat lakozik a mai fiatalokban... ^^

Az este folyamán találkoztam 1-2 ismerőssel. Jó volt őket látni. (Dávid és Karcsi...aki nem ismert fel XD) De láttam olyat is, akit nem akartam volna. Már ha ő volt. Most már ebben se vagyok biztos. xD Jaaaj, meg volt egy Mardel hasonmás is. Kajak mintha ő lett volna. Hátulról, az oldalprofilja, sőt, még előlről is hasonlított rá. A kiállása, stílusa és menése is. Lehet tudja ki és koppintja? Vagy fordítva? :P

Sok minden történt még az este, de nem akarok annyit írni. Cserébe igyekszem tényleg sűrűbben írni. Úgyis lesz miről. Vizsgaidőszak, Bécs, OKJ-vizsga, nyáron majd WSR, Sziget Fesztivál...aztán ki tudja, lehet SZIN (hajrá Barbiék!!!) és talán Hegyalja (FFAF miatt). Hogy fogom ezt bírni anyagilag...? xD

Bár az volt a cél, h gyúrjak a bécsi koncertre, ez sikerült. Köszönöm az estét elsősorban Fatinak, mert jól éreztem magam (még a koncert nem nyerte el a tetszésem), illetve aki odarókázott a lépcsőhöz, továbbá még pár arcnak. De nem Scooter-nek. XD (Ha érdekel, ki ő, akkor jelezd és leírom egy postban. De csak akkor.)

február 15.

Sosem gondoltam volna, h egyszer fontos lesz számomra ez a nap. De változnak a dolgok. Középiskola 10-11. osztályában döntöttem el, h nekem nincs szükségem a továbbtanulásra (felsőoktatásra), elég nekem szakma. Abból jöhet több. Ez mára megváltozott.

Előző héten gondoltam egyet. Mivel nem sok esély van, h a nyáron találok munkát, így kell egy biztos pont arra, h diák maradhassak. Ha nincs meló, nincs pénz. Ezért még egy OKJ-s képzés most nem jöhet szóba. Ekkor jött Andi ötlete: alacsony ponthatárú felsőoktatási szakra kell menni államilag támogatottra, azza garantált legyen a felvétel, aztán halasztás. :D Innen kezdődött...

Bár már nem változtatok a sorrenden, a Corvinust jelöltem elsőre, igazgatásszervezői szakra. Ugyanezt a szakot megpályázom a Debreceni Egyetemnél is. Harmadiknak pedig szintén a Demrecenit, andragógia szakon.

Igaz, sok pont kell az igazgatásszervezőihez, de úgy is gondolkodtam, h ha esetleg megjön a kedvem hozzá, akkor olyan szak legyen, aminek van is értelme. És ide beszámítják a leendő OKJ-s végzetségem (persze, ha meglesz), ill. a 100%-os ügyviteli alapismeretek érettségimet és emellett pár napja találtam 50 többletpontot. (Ügyvitelinél mikor Szegeden voltam versenyen.) Ennyi ponttal sztem fel is vesznek egyből. Így a "biztonsági" andragógia szak nem is kéne...

Viszont nem akarok Pesten maradni. Szívem szerint lemennék akár Debrecenbe is. Úgy érzem, itt az idő, h a kezembe vegyem a Sorsom (már ha lehetséges). Szeretnék a talra állni. Önálló lenni. Nem megoldás, ha menekülök. De talán ez mégsem az. Egyből egy másik országba kimenni nehéz dolog, és olyan háttér kell. Ezért ha már egy vidéki nagyváros összejönne, azzal megelégednék.

Felteheted a kérdés: akkor miért a BCE-t raktam első helyre?

Azért, mert jelen helyzet(em)ben nem tudok, és talán nem is mehetek el Pestről. Nem tudnám magára hagyni anyut, mert csak Andira és rám számíthat. Időnként csak rám. És itt van Totyikám is. Őt se tudnám elengedni. Ráadásul idős már, több időt kell vele foglalkozni. Tehát most biztosan nem kezdhetek ennek az egésznek neki. Még nem. Esetleg pár év múlva.

A végére még annyit, h talán van remény arra, h kijussak május 8-án Bécsbe az Alesana, A Skylit Drive (Emarosa és Bury Tomorrow) koncertre. De nem kiabálok el semmit. Viszont ez nagyon igaz:

"How could I be so blind?
I guess I fell in love too quickly...
But I'm fine."

/Alesana - Annabel/

my december

Nem-nem. Most nem a Linkin Park számáról lesz szó, ami egyébként jó szám, de h miről szól, azt nem tudom. Lusta voltam eddig lefordítani. :S Na de lényegtelen.

A hónap kb. közepéig még dolgoztam, aztán jött a vizsgaidőszak. Szerencsére csak 2 vizsgám volt, pedig többre számítottam. Relatíve jól sikerültek. (Ez azt jelenti, h nekem tökéletesen megfelel, de lehetne rajta mit javítani, csak az már nem teljesíthető részemről. XD)

Aztán kezdődött a szünet. A szokásos "halálra unom az agyam és egész nap facebook-on lógok" mellett rohangáltam ide-oda ajándékokért, kisebb-nagyobb sikerrel. (Inkább kisebb.) Majd eljött a Karácsony. Mint mondani szokás, a Karácsony a "szeretett ünnepe". Most őszintén: ki gondolja így? Az jelentkezzen...nem látok túl sok kezet. Az a baj, h az évek múlásával rohadtul elment a Karácsony varázsa és k*rvára nem arról szól, mint amiről kellene. Ez az ünnep amolyan kényszer és szánalmas ünneppé nőtte ki magán.

Nekem már jópár éve hangulatom sincs ilyenkor. Mert úgy lenne jó ünnepelni, ha lenne normális család. Nem csak ezen a 3 napon. Mert azt gusztustalannak tartom, h ezeken a napokon mki vigyorog és szépeket mond a másiknak, aztán 27-én meg már leszarja magasról. (Jobb esetben, mert lehet durvább is.)

Másrészt most már inkább arról szól a Karácsony, h a "kötelező" ünnepi ételek meglegyenek (hal, székelykáposzta, stb.), ajándékokat vegyünk fűnek-fának.

Aztán olyan, h fehér Karácsony??? Ugyan már! Pár nappal az ünnepek előtt végre tényleg esett hó (amit tényleg annak nevezhetek), de persze, h utána jött az ónos eső -hogy rohadna meg-, és csupa locs-pocs és sár volt minden. Pfúj.

Az én Karácsonyom ennek fényében már szarul kezdődött. Se hó, se kedv hozzá. Hát még volt, aki rátett egy lapátra, és "boldogította" az életem. És nem csak az enyémét, hanem anyuét is. Na de nem ragoznám tovább. Se kedvem sincs hozzá, másrészt meg nem mkinek van köze bizonyos dolgokhoz. Egyébként még csak fát sem állítottunk, ill. az ajándékokat se csomagoltuk be. Meglepetés nem igen volt köztük, ami meg volt, azt úgy se lehetett hogyan becsomagolni. Szal minden volt itt, csak nem meghitt Karácsony.

Egyébként most 1:37 van, az új év első napján. Majd' 3 pohárnyi pezsgő van bennem, előtte már volt korábban vodka-narancsozás, most pedig tatár beefsteak-et eszek. Nyami. Ha felállok a székről, megérzem a pezsgőt, de még tiszta vagyok. :D Az is maradok.

A szilvesztert nagyon meglepő módon itthon töltöttem. (Érezd az iróniát.) Hogy bánom-e? Nem igazán. Mivel szinte egész nap a konyhába voltam, így ha mentem is volna vhova, oda se lett volna időm elkészülni. De hát ki is hívott volna? XD Egyébként is, eddig minden szilvesztert itthon töltöttem. Furcsa lenne máshol lenni...

A végére még annyit: Mit várok 2010-től? Fogalmam sincs. Január 26-án jelenik meg az új Alesana album, amit nagyon várok. Május 8-án remélem ki tudok menni Bécsbe egy jó kis Alesana, A Skylit Drive (és Emarosa, Bury Tomorrow) koncertre. Shawn-én (Alesana) másodszorra jönnek Bécsbe - először idén/tavaly -azaz 2009- május 31-én voltak, de sajnos nem tudtam kimenni. De hogy még az ASD is lesz! *-* Nem akarom kihagyni. Aztán nyáron remélhetően egy sikeres jogi asszisztensi OKJ vizsgát teszek. Illetve gondolkozom nagyon a sportbírói képzésen. De nem tudom, h belevágjak-e. Februárig kell eldöntenem. Sok érva van mellette, de mégis tartok tőle. Pedig nem lenne rossz dolog.

Na de most már zárom soraim. Nem is nagyon tudok mit írni. Csak a pezsgő beszél belőlem. :D B.Ú.É.K. mkinek. (Már aki olvassa. :D)

félelmek

Mi is valójában a félelem? Úgy gondolom, ez mindenkinek más és mást jelent, félelemtől függően. Véleményem szerint többféle félelem létezik. Van egyfajta fóbia, ami egy különleges félelemnek minősül, ugyanakkor talán az a legrosszabb, mikor vmiről tudjuk, h egyszer úgyis bekövetkezik, de felkészülni rá lelkileg sehogy sem lehet. Én sokszor érzem ezt. Az előző bejegyzés óta történt 1-2 eset, amit most leírok.

1. félelem:

Ez egy álom volt. De nem akármilyen. A rémálomnál is rosszabb. Nem akarom nagyon részletezni, mert nem tudnám szavakkal leírni azokat az érzéseket, melyeket az álmom alatt éreztem, ugyanakkor nem csak tudatalatt éreztem. A helyszín az otthonom volt, de a környéken a panelházak másképp helyezkedtek el. Kinézve az ablakon jobb kéz felől felszálló repülőgépeket láttam, melyek (nekem) egyenesen haladtak tovább. Több indult, egymás után, kis időközönként. Majd jött egy repülő, amit megpillantva elkapott a rossz érzés. És mint kiderült, nem hiába. Miután egyenesbe tette a gépet, hirtelen 180°-os fordulatot tett és elindult felénk. Pár másodpercünk volt az életből, ezt egyből tudtam, ahogy megláttam a gép fordulását. Aztán csak közeledett és közeledett, majd nagy remegést és csattanást adva, ahogy a házba csapódott, pár másodpercen belül alulról (a becsapódás helyétől) fölfelé tört fel a robbanásnál keletkezett tűz. Egyből szörnyet halt mindenki. De az a pár másodperc, az kegyetlen volt. Tudva azt, h mindjárt meghalsz - és ez a mindjárt olyan közeli, h azt józan ész talán fel se tudja fogni -, és nem tudsz ellene tenni...szörnyű. Nem szeretnék többet ilyet álmodni.

2. félelem:

Dátum: 2009. október 18. vasárnap
Hely: Brazília
Esemény: Formula 1 Brazilian GP

Még a futam eleje volt. Sok pofozkodás, előzés, és miegyéb mellett elkerülhetetlenek a hibák. Hol saját, hol más hibájából. Kimi a Mark-kal való csatában hátrányosan jött ki. A boxba kényszerült. Időközben Heikkinek is volt egy incidense, amiatt szintén a boxba kellett jönnie. Az autójára rátankoltak, viszont a nyalókás ember hibázott, és előbb engedte ki Heikkit, a tankolócső levétele előtt. Nem meglepő, h az autó magával rántotta a csővet, és húzta maga után, a benne maradt benzin pedig az asztaltra ömlött. Csak h éppen Kimit azelőtt engedték ki, így Heikki előtte haladt, tankolócsővel az autóján. Szépen fejezve ki, Kimi a nyakába kapta a benzin, mely lángra lobbant. Legalábbis abból a kameraállásból, amit először látni lehetett úgy tűnt. Az én szívem abban a pillanatban állt le, majd felordítottam, hangomban a félelem és a kétségbeesés, majd a szívem a torkomba került és megállás nélkül csak lüktetett. Borzasztó volt ezt látni. Nagyon megijedtem. Szerencsére senkinek nem lett komoly baja.

3. félelem:

Este volt, sétaidő. Totyikám a hal közepén feküdt kiderülve, aludt. Megszokás, h mikor elkezdek öltözni, akkor odarohan és nem hagy békén. :] De most nyugodtan fel tudtam öltözni. Odamegyek hozzá, fel se veszi a fejét. Kulcsommal csörögtem, oda se neki. Néztem és gondoltam, jó mélyen alszik. Legugoltam hozzá és elkezdtem cirógatni. Semmi. Simogattam a lapockáját és közbe szólítottam. Még mindig semmi. Néztem a testére, és nem láttam, h levegőt venne. Abban a pillanatban azt hittem, ott őrülök meg és iszonyatosan féltem. Kétségbeesetten gyorsabban simogattam lapockájánál, mintha ráznám és közben pánikos hangon mondogattam a nevét. Aztán hirtelen kinyílt a szeme és felkelt. Megijedt. Hát még én. Szegénykém nagyon mélyen aludt, és én riasztottam fel. Ugyanakkor a kis butus halálra rémísztett. Nyakába ugrottam, szorosan megöleltem, megpusziltam, majd lementünk sétálni.

Úgy gondolom, nem kell külön hozzáfűzni semmit ezekhez. Nem is vagyok hajlandó. Talán vannak olyanok, akik vmilyen szinten át fogják érezni, amit én éreztem.

Van olyan félelmem, ami nem ilyen szintű félelem. Erről sosem beszéltem még senkinek és ez biztos így is marad. Ezt nem tudnám elmondani. Az se jó, h teljesen magamba zárom, hiszen egy olyan dologról van szó, amit még nem tapasztaltam. Hogy az ismeretlentől félek? Talán így is fogalmazhatok.

mert nem minden az, aminek látszik

"wear your smile like a mask"
/Breathe Carolina - Can I Take You Home?/
Ha egy kezdő pillanatot kell keresnem, talán tavaly tele a legutóbbi komoly fordulópont. Lezártam magamban akkor egy időszakot, amitől felszabadultam egy kicsit...de nem tartott sokáig. A Sors úgy döntött, ez nem volt elég, és nem értel el a "megfelelő" hatást. Hogy mit értek ezalatt, az a blogom végére egyértelművé válik.

Megint elkövettem azt a hibát, h túlságosan megnyíltam. De ez mégis más volt, mint az eddigiek. Nem gondoltam volna, h tudok így érezni vki iránt...nem, nem szerelmet. Vmi teljesen mást. Én magam se tudom. De úgy éreztem, kölcsönös. Találkozónk után bebizonyosodott (legalábbis akkor még azt hittem), h vmi van köztünk. De tiltott gyümölcs volt. Ennek ellenére a beszélgetések még jobban elmélyültek; olyan témákat feszegettünk, amit nem kellett volna. És itt jött a fordulópont.

Egyik pillanatról a másikra megváltozott minden, nem kerestük egymás társaságát. Közben megtudtam róla egy s mást, amit meghagytam magamnak, félvállról vettem...majd őt is. Elmúlt minden...fellángolásnak gondoltam. Idővel már semmilyen kapcsolat nem volt köztünk. Ha mégis beszéltünk, én hideg voltam. Nem tudom, h ezt ő mennyire vette észre ill. hogy és mit szűrt le belőle.

Hamarosan újra találkoztunk, kicsit nagyobb társaságban. Úgy gondoltam akkor, már lezárt ügy számomra, nem érdekel...de sajnos minden érzés újra feltört bennem és...hiányzott. Addigra azonban "előkerült" egy lány, aki szintén kedvelte, és míg nekem megszakadt, a lánynak szorosabb lett vele a kapcsolat. A társaság fogyásával hárman maradtunk, és én tökre feleslegesnek éreztem magam. Szörnyű érzés volt úgy ott lenni, h azelőtt engem ölelt. De nem mehettem el. Mindegy, vége...gondoltam. A nyár közepén történtek után jött az igazán mély pont. Becsapottnak éreztem magam...mert be is csaptak.

"Azt hiszi, jófej; azt hiszi, ő a menő,
Azt hiszi, tudja mit vár egy igazi nő.
Azt hiszi, jófej; azt hiszi, nagyon laza,
Azt hiszi, neki lehet mindenképpen csak igaza.

Azt hiszi, álom az, amit neked ígér,
S rögtön a szívedig ér,
Levesz a lábadról,
Elhiszi boldog, az aki vele mehet
Úgy látja csak az a baj, belőle egy lehet,
Milyen kár, kár, kár!

Mondjon bármit, bele ne zúgjál,
Bele ne essél, bele ne vágjál!
Hallgass rám, és bele ne zúgjál,
Mert szíven szúr, vele ne járjál!
Bármit mond, csak csábítás,
Mézesmadzag, semmi más,
Hazugság és ámítás,
Szívtörő csak, nem vitás.

Azt hiszi, jófej; azt hiszi, nagyon laza,
Azt hiszi, később majd együtt mentek haza.
Azt hiszi, jófej; azt hiszi, ő a menő,
Azt hiszi, vele lenni tényleg olyan felemelő.

Azt hiszi, élet az, amit neked ígér,
S rögtön az ágyadba ér,
Levesz a lábadról,
Elhiszi boldog, az aki csak az övé,
Úgy látja csak az a baj, nem lehet mindenkié.
Milyen kár, kár, kár!"

/Barbee - Szívtörő/
Már nem érdekel, a kapcsolatunk 100%-ig megszakadt. Hogy most mit érzek? Szomorúságot, magányt, ürességet. És nem csak miatta. Ez csak az alapja (a folyamatnak). Egyszerűen úgy érzem, h egyedül vagyok a világban. Nem tudom, kit nevezhetek barátnak. Inkább MSN-partnerek a megfelelő szó. De egyre inkább nincs szükségem rájuk. Én személyes ismerősöket, barátokat szeretnék. Olyan nagy kérés ez? Tudom, h nem vagyok egy érdekes személyiség, van nálam jobb társaság is, tele vagyok rossz tulajdonságokkal, de nagyon tudok szeretni, sok embert szeretni, jó hallgató vagyok és önzetlenül segítek, ha tudok és ami tőlem telik.

"your world opens up and swallows me...I'm empty"
/Breathe Carolina - I Have To Go Return Some Video Tapes/
Egy időben próbáltam találkozókat "szervezni", de vagy nem ért rá senki, vagy egyszerűen nem volt kedve senkinek, és egyéb hasonló válaszokat kaptam...de ezeket nagyon utálom. Folyamatosan csak azt tapasztalom, h nem kíváncsiak rám. Inkább mondják meg, nem akarnak velem személyes kapcsolatot tartani. Nem fog jól esni, de feldolgoznám. Lényeg, h őszinték legyenek. És mielőtt vki azt gondolná, h sajnáltatom magam, panaszkodom, hozzátenném azt, csak fel szeretném nyitni az emberek szemét. El lehet gondolkozni, de nem kell felvenni az inget, ha nem az övé.

"you think you understand, but you don't"
/Cobra Starship - The Scene Is Dead, Long Live The Scene/

debreceni kiruccanás.?

Tudom, rég írtam blogot. Nem felejtettem ám el, csak épp volt, mikor nem lett volna miről írnom, és volt, mikor lett volna, de úgy döntöttem megtartom saját magamnak. Ennek vannak okai, viszont nem fogok most ebbe belemenni. Hogy elmúlt-e? Nem. De ez van.

Legutóbb, mikor a The Rasmus hazánkba látogatott, a Dürer Kertben adtak egy fantasztikus koncertet és adtak egy felejthetetlen estét, napot. Ott megígérték, h a nyár folyamán még visszajönnek, egy fesztivál keretében. Akkortájt egymást közt beszéltük ki, h mi jöhet szóba és mi nem. Sziget nem volt a lehetséges fesztiválok között, mert azt a fiúk is mondták, h nem oda. Szóval akkor maradt a Volt, Hegyalja, Azfeszt, és megállt a tudomány. Hegyalját hamar kizártuk, mert az túl alter. Volt is hamar kiesett, mert nem sokra rá derültek ki a fesztivál fő attrakciói. Azfeszt már nagyon jó, mert nem drága, és tavaly is finom volt a felhozatal, de nagyon messze van. De aztán ott is kiderültek a fellépők. Aztán jöttek a pletykák a debreceni Campus fesztiválról, amiről meg is feledkeztünk. Idővel aztán ők is kiadták a nagy neveket...köztük: The Rasmus!!! Egyértelművé vált, hova megyünk a nyáron...

Eljött hát júl. 23-a szépen lassan, de biztosan. Fél 6kor keltem fel reggel. Azt hittem nem fogok tudni felkelni, de csak úgy kipattantam az ágyból. Kábé egy órás készülődés után elindultam a ZP-hez, ahol találkoztam Judittal, aki Székesfehérvárról buszozott fel. Kicsit elszámoltunk magunkat: egy órával a vonat indulása előtt ott voltunk már Nyugatiban. xD Nem sokkal később megérkezett Zsófi is, majd a vonaton is helyet foglaltunk. A három órás út elég lassan telt, de jól elbeszélgettük az időt. Debrecenbe érkezve a Nagyállomáson kis keresgélés után megtaláltuk egymás Gabival, és immáron 4en mentünk tovább felvenni a csapat többi tagját a buszállomásra. Ott csatlakozott köreinkbe Geri és apukája, ill. Eszty. Ezután visszamentünk Nagyállomásra, és kis csoportunk utolsó tagját, Szilvit is felvettük, majd villamossal mentünk a Nagyerdőhöz. Miután mki átvette a jegyét (nekünk Zsófival teljesen a másik oldalon, az állatkerttel szemben kellett átvenni pass-kártyánkat), bent körülnéztünk picit, majd a nagy hőségre való tekintettel elmentünk a debreceni Plázába. Betámadtuk a mekit, ki fagyizott, ki menüt evett, aztán mentünk biliárdozni, ahogy Gabival korábban megbeszéltük. Kicsivel több, mint egy órát játszottunk, majd feltankolva magunkat hideg üdítővel, folytattuk utunkat vissza a Campus-ra.


Betérve a Campus Arénába, egy fiatal metal banda, az Aetrigan zúzott éppen. Elsőre megnyerte zenéjük a tetszésemet, és sztem nem csak az enyémet. Igazán erőteljes, lendületes előadás volt. Remélem mihamarabb újra lehetőségem lesz látni és hallani ezt a 5 fiatal debreceni srácot! :]


Az Aetrigan bulija után kint egy kicsit megpihentünk és vártuk a 18 órakor kezdő Insane nevű formációt. Már egy ideje várom, h élőben is hallhassam őket. És érdemes volt. Nagyon állat koncertet nyomtak le a fiúk!


A koncert után kint Zsófiék elmesélték, h a Pepsi Nagyszínpadon fellépő The Idoru kb. 3 számot adott elő, mert az énekesnek hangszalagjaival adódtak komoly problémák. (Lehet ezért volt az, h a júl. 9-i Dürer Kertes lemezbemutatón nekem nagyon nem tetszett, sőt, irritáló volt a hangja, pedig azelőtt myspace-en meghallgatva dalaikat tetszett. Talán már azon a koncerten is gondok voltak a hangjával?) Nem sokat kell várni és folytatódott az Arénában a zúzás, méghozzá a Subscribe előadásával. Bár csak 2 szám erejéig voltunk bent, szerencsé(m)re pont azok a dalok voltak, amiket szeretek tőlük. :D


De siettünk tovább, mert a Saturn-os sátorban (khm...17es száma volt XD) 19.45től kik dedikáltak? Hát persze, h a The Rasmus! Mivel tudtuk, h másnap Finnországban adnak koncertet, így feltételeztük, a koncert után lelépnek. Valszeg ezért rendezték meg ezt a dedikálást. Volt tömeg jócskán, de a fiúk türelmesen, jókedvűen és mosolyogva mkit végigvártak és aláírtak bármit, ami eléjük tettek. Én vittem az egyik finn zászlómat, amit már Dürer-ben elkezdtek dedikálni (Lauri és Aki kézjegye volt rajta), és elhoztam, h mkié rajta legyen. Lauri, Aki, Pauli, Eero sorban ültek. Miközben Aki írta alá nekem, Pauli elkezdte dúdolni az éppen szóló számukat (a sátorban folyamatosan az albumaikat nyomatták be), de igen jó hamisan, én meg néztem rá és mosolyogtam. Rám nézett, és mint vmi kisfiú, aki rosszat csinált, abbahagyta, és egy "upsz"-ot mondott amolyan finnesen. XD Hát én kész voltam tőle. :D Bár közös képre nem volt lehetőségünk, így is elégedetten távoztam. ^^


Elég sokáig még ott voltunk páran, és kintről csináltunk képeket, miközben a Nagyszínpadon már a Kispál és a Borz szórakoztatta a népet. Eszty, Szilvi, Zsófi, Gabi és én akkor találtuk meg a -merem kijelenteni- világ legjobb, legkényelmesebb kanapéit!!! XD Ott megpihentünk, majd 21 óra után nem sokkal mentünk mi is a Nagyszínpadhoz, mert már tömegnyomor volt. Kicsit aggódtam, h nem fogok tudni előrejutni, de már akkor voltak rések és így folyamatosan tudtunk haladni előre. Pont utolsó számot játszották Kispálék, majd egy visszahívást követően még egy Ha az életben-t lenyomatot. Addig csináltam ezt a képet:


Ahogy vége lett a koncertnek, emberek kezdtek el hátrafelé tömörülni. Álmomban sem gondoltam volna, h az a sok ember mint a Kispálék miatt volt ott. Könyörgöm, igaza van Gergőnek (Blind Myself), ők minden fesztiválon ott vannak minden évben! XD És nem unják... :D Annyira elfogyott a tömeg, h pillanatokon belül ott voltam a 3-4. sor környékén.


A koncert alatt kicsivel mindig előrébb kerültem, bár volt, mikor hátrább szorultam, de nem ez volt a meghatározó. Aztán hirtelen a 2. sorban érezhettem magam. Azt is úgy, h előttem volt Eszty és Szilvi, én meg mögöttük, de közöttük is, így végülis a fejem majdhogynem az első sorban volt. Ennél előrébb még sosem voltam!


A koncertről nagyon röviden (mert már nagyon hosszú a blog): sajnos Pauli gitárja nem volt kellően hangosítva, így alig lehetett hallani Eero oldalán. Aki nagyon jó volt, de nem annyira jó, mint Dürer-ben. Talán kicsit fáradt volt? :P Eero hozta a fantasztikus formáját, mindig meg tud lepni. És ne feledjem a bevásárlókocsis pólóját! *-* Kajak bejön, kell nekem olyan! XD (A dedikálós képen meg tudod nézni, ott is az van rajta!) Lauri meg...hát most rá mit mondjak? Az a gyerek egy vitaminbomba. :D Teszem hozzá, egész koncert alatt a közönséggel kacérkodott. Kis hülyegyerek! ♥


Szóval összességben megint egy felejthetetlen élményt adott nekem ez a négy srác. De ehhez a naphoz, h így sikerüljön, nem csak ők, hanem a kis csapat is kellő mértékben hozzáadott. Nagy köszönet jár nekik is! <3

mély betekintés a dürer-be(n)

Egy hónap alatt ennyire megszeretni 4 finn srácot csak én tudok. (:
Kezdem az elejénél. :]

Március végén (30án v. 31én) jöttem rá, h azon a héten csütörtökön senki nem lesz otthon, csak én. Nagyon nem akartam otthon maradni, így az este elkezdtem program után keresgélni. Az eddig általam látogatott helyek oldalát átnéztem, de semmi. Aztán jött a Dürer. Egyből meglepett, h megváltozott az oldal dizájnja. Aztán hirtelen megtetszett kicsibe egy plakát. Ez volt:


Aztán megláttam a Deep Insight nevét, és zárójelben: (fin). Hát mentem is myspace-re, meghallgatni őket. Nem fűztem sok reményt hozzá...de akkora csalódás ért! Bár csak két szám volt feltöltve, egyből megtetszett mindkettő dal! Rákerestem albumaikra, és pár nap alatt meglett a teljes gyűjtemény. Azokban a napokban derült ki, h Barbi és pár finnes csoporttársa mennek a koncertre. Akkor döntöttem el, h én is megyek. Nem bántam meg. (:

Előző héten jelent meg az új albumuk. Megjelenés előtt 1-2 nappal myspace-re feltöltötték az összes dalt, így megismerhettem az új hanganyagot, nem mentem felkészületlenül. Egyre jobban megszerettem dalaikat.

Hát tegnap. Barbiékkal 19 órakor találkoztunk Dürer-nél. Én pár perccel korábban értem oda, mikor a Dürer épülete mellett elhaladva meghallottam a New Day c. dalukat. Azt hittem ott esek össze. Egyből arra gondoltam, h korábban kezdődtek a koncertek és pont a Deep Insight kezd... Barbival miután telefonon egyeztettünk, rá is jöttem, "csak" próba. Nagy kő esett le a szívemről. :D

Barbiék mikor megérkeztek, elmentünk még boltba. A kerttel szemben leültünk és elfogyasztottunk egy kis alkoholt. :P Olyan negyed 9 környékén elindultunk, h azért félre beérjünk. A My Small Community már játszott, de sztem az elejére értünk be. Igaza volt Bánknak (My Best Habit), tényleg nagyon jók. Nekem úgy myspace-ről hallgatva nem hatott annyira, de élőben baromi jók.

A koncert után mentünk csocsózni, meg egyebek. A bárpult környékén megláttam Villét, a DI dobosát. Később megjelent Johannes is. Bandi erre mélyen és hangosan kimondta nevét, ő meg a hang irányába nézett. Csak én néztem rá, mosolygott, én meg sztem vörösen visszamosolyogtam rá. :D (a képen sárga sapiban Ville, Johannes-t takarja a csaj, akinek sör van a szájában)


Aztán elkezdődött a White Flame, szintén finn banda koncertje. Na de ott, mikor megláttam az énekest, kicsit leesett az állam. Köze nincs a finnekhez, az is 100! :D


A koncert egyébként nagyon jó volt, pedig az ő zenéjük se fogott meg myspace-en hallgatva. Nagy hangulatot csaptak, és a dobos srác, Jony nagyon nagy arc volt koncerten. :]

A WF zúzása után megint kimentünk. Fiúk meghívták Barbit és Bandit csocsózni, mi meg Kláriékkal kint dumálgattunk egy ideig. Egyszer arra lettem figyelmes, h hallom, az egyik csocsózó srác a MBH tagja. Egy kis beszélgetést lefolytattunk. Vicces, de nem ismertem fel. XD

Ugrok egy 10 percet az időben. Visszatértünk a kisterembe, ahol már a színpadon voltak a fiúk. ^^ Az első üres kis helyre az első sorba be is férkőztem, mögöttem Barbiék lemaradva, de tőlem 2 embernyire beálltak. Kb. 3 számot ott voltam, de rossz volt egyedül, így áttelepedtem nagy nehezen Barbiék mellé. Ahhoz képest, h sok képet és videót is csináltam, nagyon ki tudtam én is tombolni magam. A koncert alatt többször szemeztünk Villével (dobos), de persze nem "olyan" értelemben. XD Aztán látta, h képet akarok csinálni, és pont egy olyan rész volt a játszott dalban, h a dob nem kellett, így kinyújtotta karját, dobverővel a kezében, és mutatott egy "yes"-t! Még meg is várta, h lefotózhassam, csak utána folytatta a dobolást. Hihetetlen srác! ^^


Azért Jukka (énekes) se volt egy hétköznapi finn emberke. :D Ugrált össze-vissza, még a színpadról is lejött. Állandóan elég közeli testi kapcsolatba került az első sorban tomboló fiatalsággal. XD Egyik videóm elején meg annyira imádnivaló, h azt nem is tudom a legmegfelelőbb szavakkal kifejezni. <3


A koncerten 15 dalt játszottak, de nagyon hamar lement. Már szállingóztak le a színpadról, én meg kiszúrtam magamnak a dobszerkó előtt leragasztott setlist-et. Feltérdepeltem a színpadra, és próbáltam megkaparintani, de a ragasztás nem engedett. Szemem sarkából láttam, h vki feljött a színpadra, és mivel nem láttam ki volt az, így visszaléptem a földre. Erre Ville jött, és látta ahogy nem bírom felszedni a papírt, ő pedig egy laza mozdulattal feltépte a ragacsot és odaadta nekem. <3 Nem is olyan sokára már a backstaige mellett először Jore-val, majd Jukkával fotózkodtunk, aláírást kértünk, és pár szót váltottunk. Később Ville-vel találkoztunk. Vele beszélgettünk a legtöbbet. Nagyon közvetlen volt, hihetetlen személyiség. Mondtam neki, h nekem az új albumról a favorit számom az It Kills Me. Annyit hozzá akartam még tenni, h nagyon örültem, h játszották, ráadásul utolsó számként, de ezt nem tudtam angolul mondani. Ő meg erre azt mondta, h van esély, h az lesz a következő kislemez. Hát nagyon remélem! ^^ Majd megbeszéltük vele, h később még beszélgetünk. Leültünk egy kényelmes fotelba, és kb. háromnegyed órát eltöltöttünk. A White Flame-esek már hordták ki folyamatosan a cuccokat. Egyszer csak megláttuk Johannes-t. Nem is hangosan, de kiejtettem a nevét, ő meg felfigyelt, és odajött. ^^ Tőle is beszereztük az aláírást, közös képet, és egy pár szót vele is váltottunk. Kiderült, a Dangerous szám "az ex-feleségéről szól, aki egy kurva" - csak egy kicsit idézve Johannes-t. :D Hát khm...édes. ^-^ A közös képek: felül Ville és Jukka, majd alul Jore és Johannes


Miután elég sokat várunk, felmentünk a backstaige elé. Jore-t még kicsit lefoglaltuk, aztán pedig ismét Ville-vel beszélgettünk. Mikor indult, mindannyiunkat átölelt és megköszönte, h eljöttünk. Baromi édes volt! <3 (Köszönésről jut eszembe. Jukka a koncert első száma után egy "kiitos"-t és egy "thank you"-t mondott, majd megkérdezte, h kell magyarul mondani. Utána sokszor már egy "köszönöm"-mel volt hálás a tomboló tömegnek. Teszem hozzá, annyira nem volt tömeg, max. 30 ember jött el.)

Éjszaka 1 környékén elindultunk haza. Fél 2re értem haza, dőltem is be ágyba. Aludni nem igazán tudtam, mert egyrészt zúgott a fülem, másrészt a koncert élménye és a koncerten elhangzott dalok mentek a fülembe folyamatosan. :D Vicces, de fél 6kor meg kelnem kellett, hiszen ma büntetőjogból vizsgáztam. Szerencsémre kihúztam azt a tételt, amit reggel még átolvastam, és amiből a legtöbbet tudtam. Meglepetésemre 5öst kaptam! ELSŐ JELESEM JOGBÓL!!! Talán ezt is, de az egész időt, míg őket láttam, velük voltam nekik köszönhetem! <3

KIITOS <3

képzelet?

Végre eljutottunk képzeletbeli bandámmal oda, h elkészült bemutatkozó albumunk. De előtt egy kis ismertető a bandáról.

3 napja alakultunk, mikor kaptunk egy labdát. Sokat gondolkoztunk a csapat nevén. Vmi egyedit akartunk, de könnyen megjegyezhetőt, ugyanakkor olyat, ami nem jellemez minket. Végül így lettünk "Price, Texas".

A albumon 17 dal található: legelőször egy lágy Introval kezdünk. A következő 5 dal érzelmesebb dalok, majd egy váltás Instrumental, mely az érzelmesből átcsap a zúzósba. Innentől gyorsul fel az album, majd a végén egy ütős, ugyanakkor olyan érzetet keltő Outroval zárul az album, mely után olyan érzése támad a hallgatónak, h bárcsak ne legyen vége az albumnak. A címe is sokatmondó: "seen and deeply felt good"

Köszönöm mkinek, aki meghallgatja albumukat, még ha illegálisan is töltötte le vmilyen oldalról. :D

Na viccet félretéve ez egy játék. :D Coby-tól kaptam a passzt. Íme a játékszabályok:

1. Menj a Wikipedia Random Article oldalára. A cikk címe az együttesed neve.
2. Ugorj át a random idézetek oldalára és a legutolsó idézet, utolsó 4-5 szava lesz a bandád első albumának a címe.
3. Végül a Flickeren az utolsó 7 nap legérdekesebb képeiből a harmadikat mentsd le, ez lesz a CD borítója, bármi is legyen rajta.
4. Ha akarod, minimális képszerkesztő tudással kreáld egybe a három összetevőt.

A labdát átpasszoltam Barbinak és Nikinek! Sok sikert! (:

awww *-*

Ezzel a címmel mindent elmondtam. :D Direkt akartam még írni szerda előtt egy blogot az előző hét végéről, de elfelejtettem, így lehet, h arról majd írok vmelyik nap. De most a lényeg az elmúlt másfél nap. Előre szólok, hosszú lesz, csak akkor olvasd el, ha tényleg érdekel! ^^

Szóval végre elérkezett a várva várt nap, The Rasmus koncert a Dürer-ben. Reggel 6 és fél 7kor keltem fel, mert bementem suliba írni jogi alaptanból dogát. XD Miután megírtam, hazamentem készülődni. Közben írt SMS-t Geri, h kimaradt a busz, amivel Miskolcra ment volna, így dél helyett csak 2kor tudunk találkozni. Vhogy éreztem, h nem minden úgy fog menni, mint azt ahogy előre elterveztem (elterveztük).

Lassan ugyan, de elérkezett a 2 óra. Gerivel bementünk Burgerbe kajálni, majd utána elindultunk a Dürer-hez. 3 után értünk oda, akkor pár ember volt ott. Találkoztam egy ismerősömmel, Dórival, akivel viszont utána már nem. Majd Zsófival is találkoztam. Aztán megérkeztek Barbiék. (: Úgy döntöttünk, elmegyünk egy Mekibe melegedni. Hát nem a legközelebbibe mentünk, de mindegy. XD Sokat nem voltunk ott, mert Judit 4 körül ért fel. Gerivel így visszaindultunk a Dürer-hez.

Onnantól kezdődött a mi hármasunk. :D Sokat kellett várni, és nagyon hideg volt, de Geri önzetlenül melegített minket. XD (Mondjuk más választása se nagyon volt, mert hely se nagyon akadt. :D) 19 óra után pár percre végre beengedtek minket. Mki sietett a ruhatárhoz, h minél előnyösebb helyet szerezhessen koncerten. Miután elsétált mellettünk lazán Eero, utána jöttünk rá, h ő volt. XD Nem volt gáz. :D

A koncert! *-* Hűűű...fantasztikus volt. Nagyon odabasztak a fiúk. Ezeket játszották:


Eero-nál az a kérdőjelsorozat. XD Egyébként vmi Rómeó és Júliát énekelt. :D Csináltam videó(ka)t, majd felteszem youtube-ra, lehet őket nézni, kommentálni, letölteni NEM! :Đ

Sajnos nagyon hamar vége lett a koncertnek, bár ezt a fiúk nem mondhatják el, eléggé kifáradtak. De helytálltak, és hihetetlen jó volt két és fél év után újra látni, hallani és érezni őket. Nem érdekel, h lassan 19 vagyok, de én állandóan beléjük szeretek. XD Egyszerűen imádom őket! Annyit adtak már nekem. Nélkülük sehol se lennék...

Koncert után Juditnak sajnos hamar kellett mennie. Mikor kivettük ruhatárból a cuccokat, észrevettem, h hátul a nagyteremnél fel lett állítva egy kordonféleség. Mondtam egyből, tuti ott jönnek ki. Oda is mentünk és már láttuk Akit hátul beszélgetni egy lánnyal. Pár perc múlva oda is jött hozzánk és már kezdődött is az aláírásosztás és fényképezkedés. Én egy kis finn zászlót adtam oda aláíratni. Kicsit nehézkesen értettem meg, amit Aki próbált elmagyarázni. XD Lényeg, h kifeszítve tartsam a zászlót. :P Később egy autogramos könyvbe is kértem. Itt a képünk (Judit is próbált odajönni, de túl közel volt a fényképező, és hományos is lett sajnos, de legalább van!):


Sajnos ezután Juditnak mennie kellett. Gerivel a turnébuszhoz mentünk, ott már volt egy összegyűlt társaság. Ott újra találkoztunk Barbiékkal. Sokat vártunk, de úgy tűnt, nem jönnek. Persze nehéz volt elhinni. De mivel hideg volt, úgy döntöttünk Gerivel, bemegyünk kicsit melegedni Dürer-be. Barbit megkértem, szóljon telón, ha van vmi. Hát nem tartott sokáig, és futottunk vissza a buszhoz. XD Épp csak egy pillanatra láttam Eero-t visszasétálni. :D Annyira sokat már nem kellett várni, jött is vissza, és így szólt: "Phototimeee" Nagyon aranyos volt. :D Bár aláírást nem tudtam kérni, képem van:


Annyi minden történt, h igazából nem is emlékszem, h innen mi volt. Csak arra, mikor már alig voltunk ott. Buszon már fent voltak a fiúk (Pauli kivételével, amiről nem tudtunk), de még nem mentek el. Aztán jött egy ötlet: mondtam a csajoknak, énekeljünk nekik. Rakkát ajánlottam egyből, mert az fent volt telefonomon, és azért mki tudta énekelni. Be is raktam, és elkezdtünk szerenádozni a fiúknak. :D Az a poén, HATÁSOS volt! Aki felbukkant az ablaknál, és elkezdett szórakozni. Kinézett, csajok sikítottak, elbújt. Majd ezt még eljátszotta sztem 2szer is. :D Aztán már csak a kezével szórakozott. Aztán vettem észre, buszvezető elővett filcet, kislámpát felkapcsolta...erre megjelent Lauri.

Sztem 10-15 embernél több nem volt ott. De h Lauri mennyire aranyos volt. Sztem jól is esett neki, h énekeltünk nekik, és nem hagytuk abba. ^^ Végig az a kis mosolygós, bájos "kisfiú" volt ott. (: Hamar "sorra kerültem", mert a busz ajtajánál álltam. Kifeszítettem a zászlót, írja is alá, erre megjegyzi nekem: "finnish flag" :D Hát egyértelmű. xD Aláírásában megint ott volt a szívecske. ♥ Aztán kértem közös képet, majd mondtam neki finnül a puszit, próba-szerencse. :D És adott egyet, majd cuppogott is hozzá. Komolyan, imádom ezt a pasit. :D Utána a levegőbe még így körbe mkinek cuppantot kettőt, de más nem kapott olyan puszit, mint én. xD (pofátlan voltam, ez van. ha már szerenádoztam... x'D) Itt a képünk:


Volt egy lány, aki megkérdezte tőle, melyik a kedvenc dala a Black Roses-ről. Erre mit válaszolt: "Vízipisztoly". xD Kiderült, ők finnek is a vízipisztolyt vízipisztolynak mondják. XD Komoly nagyon. :D Kapott egyet vkitől, még drazsé is volt benne. :D Mondjuk azért tartom ezt furcsának, mert náluk nincs is Z betű. De lehet, h náluk az S. xD

Az idő ekkortájt volt 0:45 körül. Lauri is már visszament a meleg(? -> -1°???) buszra. Azért mi még énekeltünk kicsit. Egyszer a Rakkát, majd egy kis hazait. Tankcsapdától a Mennyország touristot. Én még vártam Paulit. Nagyon is. Láttam nyílik a hátsó ajtó, és száll fel 3 pasi...erre a harmadik a mi kis Paulink volt (mellékesen jegyszem, nagy séróját hátul gumival összefogta XD). Hiába kértünk, ő már nem jött ki...majd elindultak. Mi még elköszöntünk tőlük, aztán be kellett érnünk azzal, h vége.

Bár ennek ellenére az estének (éjszakának) még az elején se tartottunk. Négyen maradtunk: Barbi, Szilvi, Geri és én. Dürer-be beültünk és dumálgattunk, röhögcséltünk. Erre mikor inni mentünk volna, elkezdik ott, h zárnak...ahhoz képest, h 5ig kellene nyitva lenniük, akkor kb. olyan fél 2 múlhatott el. Így hát útnak indultunk a hideg utcákon. Dózsa György úton persze, h egy kocsma se volt már nyitva, hiszem miért ne? :D Elmentünk Aréna Plázába, jó nagy kerülővel ugyan...és feleslegesen. Mert nem tudtunk bejutni a Tesco-ba. Vártunk éjszakaira, h eljussunk a Pillangó utcához. Már messziről láttuk a fényeket a Tesco-nál, de mire odasétáltunk, az ajtó nem nyílt...erre mi volt??? Épp LELTÁR volt. XD Hihetetlen. XD Így hát mentünk tovább Örs-re. Ott végre nyitva is volt az éjjel-nappali Match. Végülis mikor elindultunk, még alkoholt akartunk...na hát semmi piát nem vettünk. xD De nem is kellett. ^^ 5ig ott voltunk a Match-ban, kajáltunk, ittunk, aztán elindultunk. Szilvi ott lakott a közelben, így elbúcsúzott tőlünk, maradtunk 3an Barbival és Gerivel. Tök jó kis társaságban voltam egész nap, mikor kivel és hányan. Mi Gerivel leszálltunk Keletinél, Barbi ment Astóriára. Gerivel ketten már nem sokat voltunk, 6 előtt elindultam én is haza. Addig meg a hidegben melegítettük egymást. ^^ Nagyon hamar elteltek ezek az órák.

Ja és Gerinek ezt kellett volna mondania még Laurinak, mikor odament hozzá fotózkodni (amin meg is lepődött Lauri, mert egyetlen fiú volt :D): "Minä haluan mennä sänkyyn sinun kanssa." -> akit érdekel mit jelent, fordítsa le webforditas.hu-n. x'DDD

Köszönöm mkinek ezt a napot. Köszönöm a Rasmus-os fiúknak, köszönöm a barátoknak. Nagyon jól éreztem magam, a sok nevetés, hangulatilag felülmúlja a Szigetes élményt. Ezentúl ez életem legszebb napja. *-*