Sosem gondoltam volna, h egyszer fontos lesz számomra ez a nap. De változnak a dolgok. Középiskola 10-11. osztályában döntöttem el, h nekem nincs szükségem a továbbtanulásra (felsőoktatásra), elég nekem szakma. Abból jöhet több. Ez mára megváltozott.
Előző héten gondoltam egyet. Mivel nem sok esély van, h a nyáron találok munkát, így kell egy biztos pont arra, h diák maradhassak. Ha nincs meló, nincs pénz. Ezért még egy OKJ-s képzés most nem jöhet szóba. Ekkor jött Andi ötlete: alacsony ponthatárú felsőoktatási szakra kell menni államilag támogatottra, azza garantált legyen a felvétel, aztán halasztás. :D Innen kezdődött...
Bár már nem változtatok a sorrenden, a Corvinust jelöltem elsőre, igazgatásszervezői szakra. Ugyanezt a szakot megpályázom a Debreceni Egyetemnél is. Harmadiknak pedig szintén a Demrecenit, andragógia szakon.
Igaz, sok pont kell az igazgatásszervezőihez, de úgy is gondolkodtam, h ha esetleg megjön a kedvem hozzá, akkor olyan szak legyen, aminek van is értelme. És ide beszámítják a leendő OKJ-s végzetségem (persze, ha meglesz), ill. a 100%-os ügyviteli alapismeretek érettségimet és emellett pár napja találtam 50 többletpontot. (Ügyvitelinél mikor Szegeden voltam versenyen.) Ennyi ponttal sztem fel is vesznek egyből. Így a "biztonsági" andragógia szak nem is kéne...
Viszont nem akarok Pesten maradni. Szívem szerint lemennék akár Debrecenbe is. Úgy érzem, itt az idő, h a kezembe vegyem a Sorsom (már ha lehetséges). Szeretnék a talra állni. Önálló lenni. Nem megoldás, ha menekülök. De talán ez mégsem az. Egyből egy másik országba kimenni nehéz dolog, és olyan háttér kell. Ezért ha már egy vidéki nagyváros összejönne, azzal megelégednék.
Felteheted a kérdés: akkor miért a BCE-t raktam első helyre?
Azért, mert jelen helyzet(em)ben nem tudok, és talán nem is mehetek el Pestről. Nem tudnám magára hagyni anyut, mert csak Andira és rám számíthat. Időnként csak rám. És itt van Totyikám is. Őt se tudnám elengedni. Ráadásul idős már, több időt kell vele foglalkozni. Tehát most biztosan nem kezdhetek ennek az egésznek neki. Még nem. Esetleg pár év múlva.
A végére még annyit, h talán van remény arra, h kijussak május 8-án Bécsbe az Alesana, A Skylit Drive (Emarosa és Bury Tomorrow) koncertre. De nem kiabálok el semmit. Viszont ez nagyon igaz:
I guess I fell in love too quickly...
But I'm fine."
/Alesana - Annabel/
