félelmek

Mi is valójában a félelem? Úgy gondolom, ez mindenkinek más és mást jelent, félelemtől függően. Véleményem szerint többféle félelem létezik. Van egyfajta fóbia, ami egy különleges félelemnek minősül, ugyanakkor talán az a legrosszabb, mikor vmiről tudjuk, h egyszer úgyis bekövetkezik, de felkészülni rá lelkileg sehogy sem lehet. Én sokszor érzem ezt. Az előző bejegyzés óta történt 1-2 eset, amit most leírok.

1. félelem:

Ez egy álom volt. De nem akármilyen. A rémálomnál is rosszabb. Nem akarom nagyon részletezni, mert nem tudnám szavakkal leírni azokat az érzéseket, melyeket az álmom alatt éreztem, ugyanakkor nem csak tudatalatt éreztem. A helyszín az otthonom volt, de a környéken a panelházak másképp helyezkedtek el. Kinézve az ablakon jobb kéz felől felszálló repülőgépeket láttam, melyek (nekem) egyenesen haladtak tovább. Több indult, egymás után, kis időközönként. Majd jött egy repülő, amit megpillantva elkapott a rossz érzés. És mint kiderült, nem hiába. Miután egyenesbe tette a gépet, hirtelen 180°-os fordulatot tett és elindult felénk. Pár másodpercünk volt az életből, ezt egyből tudtam, ahogy megláttam a gép fordulását. Aztán csak közeledett és közeledett, majd nagy remegést és csattanást adva, ahogy a házba csapódott, pár másodpercen belül alulról (a becsapódás helyétől) fölfelé tört fel a robbanásnál keletkezett tűz. Egyből szörnyet halt mindenki. De az a pár másodperc, az kegyetlen volt. Tudva azt, h mindjárt meghalsz - és ez a mindjárt olyan közeli, h azt józan ész talán fel se tudja fogni -, és nem tudsz ellene tenni...szörnyű. Nem szeretnék többet ilyet álmodni.

2. félelem:

Dátum: 2009. október 18. vasárnap
Hely: Brazília
Esemény: Formula 1 Brazilian GP

Még a futam eleje volt. Sok pofozkodás, előzés, és miegyéb mellett elkerülhetetlenek a hibák. Hol saját, hol más hibájából. Kimi a Mark-kal való csatában hátrányosan jött ki. A boxba kényszerült. Időközben Heikkinek is volt egy incidense, amiatt szintén a boxba kellett jönnie. Az autójára rátankoltak, viszont a nyalókás ember hibázott, és előbb engedte ki Heikkit, a tankolócső levétele előtt. Nem meglepő, h az autó magával rántotta a csővet, és húzta maga után, a benne maradt benzin pedig az asztaltra ömlött. Csak h éppen Kimit azelőtt engedték ki, így Heikki előtte haladt, tankolócsővel az autóján. Szépen fejezve ki, Kimi a nyakába kapta a benzin, mely lángra lobbant. Legalábbis abból a kameraállásból, amit először látni lehetett úgy tűnt. Az én szívem abban a pillanatban állt le, majd felordítottam, hangomban a félelem és a kétségbeesés, majd a szívem a torkomba került és megállás nélkül csak lüktetett. Borzasztó volt ezt látni. Nagyon megijedtem. Szerencsére senkinek nem lett komoly baja.

3. félelem:

Este volt, sétaidő. Totyikám a hal közepén feküdt kiderülve, aludt. Megszokás, h mikor elkezdek öltözni, akkor odarohan és nem hagy békén. :] De most nyugodtan fel tudtam öltözni. Odamegyek hozzá, fel se veszi a fejét. Kulcsommal csörögtem, oda se neki. Néztem és gondoltam, jó mélyen alszik. Legugoltam hozzá és elkezdtem cirógatni. Semmi. Simogattam a lapockáját és közbe szólítottam. Még mindig semmi. Néztem a testére, és nem láttam, h levegőt venne. Abban a pillanatban azt hittem, ott őrülök meg és iszonyatosan féltem. Kétségbeesetten gyorsabban simogattam lapockájánál, mintha ráznám és közben pánikos hangon mondogattam a nevét. Aztán hirtelen kinyílt a szeme és felkelt. Megijedt. Hát még én. Szegénykém nagyon mélyen aludt, és én riasztottam fel. Ugyanakkor a kis butus halálra rémísztett. Nyakába ugrottam, szorosan megöleltem, megpusziltam, majd lementünk sétálni.

Úgy gondolom, nem kell külön hozzáfűzni semmit ezekhez. Nem is vagyok hajlandó. Talán vannak olyanok, akik vmilyen szinten át fogják érezni, amit én éreztem.

Van olyan félelmem, ami nem ilyen szintű félelem. Erről sosem beszéltem még senkinek és ez biztos így is marad. Ezt nem tudnám elmondani. Az se jó, h teljesen magamba zárom, hiszen egy olyan dologról van szó, amit még nem tapasztaltam. Hogy az ismeretlentől félek? Talán így is fogalmazhatok.

mert nem minden az, aminek látszik

"wear your smile like a mask"
/Breathe Carolina - Can I Take You Home?/
Ha egy kezdő pillanatot kell keresnem, talán tavaly tele a legutóbbi komoly fordulópont. Lezártam magamban akkor egy időszakot, amitől felszabadultam egy kicsit...de nem tartott sokáig. A Sors úgy döntött, ez nem volt elég, és nem értel el a "megfelelő" hatást. Hogy mit értek ezalatt, az a blogom végére egyértelművé válik.

Megint elkövettem azt a hibát, h túlságosan megnyíltam. De ez mégis más volt, mint az eddigiek. Nem gondoltam volna, h tudok így érezni vki iránt...nem, nem szerelmet. Vmi teljesen mást. Én magam se tudom. De úgy éreztem, kölcsönös. Találkozónk után bebizonyosodott (legalábbis akkor még azt hittem), h vmi van köztünk. De tiltott gyümölcs volt. Ennek ellenére a beszélgetések még jobban elmélyültek; olyan témákat feszegettünk, amit nem kellett volna. És itt jött a fordulópont.

Egyik pillanatról a másikra megváltozott minden, nem kerestük egymás társaságát. Közben megtudtam róla egy s mást, amit meghagytam magamnak, félvállról vettem...majd őt is. Elmúlt minden...fellángolásnak gondoltam. Idővel már semmilyen kapcsolat nem volt köztünk. Ha mégis beszéltünk, én hideg voltam. Nem tudom, h ezt ő mennyire vette észre ill. hogy és mit szűrt le belőle.

Hamarosan újra találkoztunk, kicsit nagyobb társaságban. Úgy gondoltam akkor, már lezárt ügy számomra, nem érdekel...de sajnos minden érzés újra feltört bennem és...hiányzott. Addigra azonban "előkerült" egy lány, aki szintén kedvelte, és míg nekem megszakadt, a lánynak szorosabb lett vele a kapcsolat. A társaság fogyásával hárman maradtunk, és én tökre feleslegesnek éreztem magam. Szörnyű érzés volt úgy ott lenni, h azelőtt engem ölelt. De nem mehettem el. Mindegy, vége...gondoltam. A nyár közepén történtek után jött az igazán mély pont. Becsapottnak éreztem magam...mert be is csaptak.

"Azt hiszi, jófej; azt hiszi, ő a menő,
Azt hiszi, tudja mit vár egy igazi nő.
Azt hiszi, jófej; azt hiszi, nagyon laza,
Azt hiszi, neki lehet mindenképpen csak igaza.

Azt hiszi, álom az, amit neked ígér,
S rögtön a szívedig ér,
Levesz a lábadról,
Elhiszi boldog, az aki vele mehet
Úgy látja csak az a baj, belőle egy lehet,
Milyen kár, kár, kár!

Mondjon bármit, bele ne zúgjál,
Bele ne essél, bele ne vágjál!
Hallgass rám, és bele ne zúgjál,
Mert szíven szúr, vele ne járjál!
Bármit mond, csak csábítás,
Mézesmadzag, semmi más,
Hazugság és ámítás,
Szívtörő csak, nem vitás.

Azt hiszi, jófej; azt hiszi, nagyon laza,
Azt hiszi, később majd együtt mentek haza.
Azt hiszi, jófej; azt hiszi, ő a menő,
Azt hiszi, vele lenni tényleg olyan felemelő.

Azt hiszi, élet az, amit neked ígér,
S rögtön az ágyadba ér,
Levesz a lábadról,
Elhiszi boldog, az aki csak az övé,
Úgy látja csak az a baj, nem lehet mindenkié.
Milyen kár, kár, kár!"

/Barbee - Szívtörő/
Már nem érdekel, a kapcsolatunk 100%-ig megszakadt. Hogy most mit érzek? Szomorúságot, magányt, ürességet. És nem csak miatta. Ez csak az alapja (a folyamatnak). Egyszerűen úgy érzem, h egyedül vagyok a világban. Nem tudom, kit nevezhetek barátnak. Inkább MSN-partnerek a megfelelő szó. De egyre inkább nincs szükségem rájuk. Én személyes ismerősöket, barátokat szeretnék. Olyan nagy kérés ez? Tudom, h nem vagyok egy érdekes személyiség, van nálam jobb társaság is, tele vagyok rossz tulajdonságokkal, de nagyon tudok szeretni, sok embert szeretni, jó hallgató vagyok és önzetlenül segítek, ha tudok és ami tőlem telik.

"your world opens up and swallows me...I'm empty"
/Breathe Carolina - I Have To Go Return Some Video Tapes/
Egy időben próbáltam találkozókat "szervezni", de vagy nem ért rá senki, vagy egyszerűen nem volt kedve senkinek, és egyéb hasonló válaszokat kaptam...de ezeket nagyon utálom. Folyamatosan csak azt tapasztalom, h nem kíváncsiak rám. Inkább mondják meg, nem akarnak velem személyes kapcsolatot tartani. Nem fog jól esni, de feldolgoznám. Lényeg, h őszinték legyenek. És mielőtt vki azt gondolná, h sajnáltatom magam, panaszkodom, hozzátenném azt, csak fel szeretném nyitni az emberek szemét. El lehet gondolkozni, de nem kell felvenni az inget, ha nem az övé.

"you think you understand, but you don't"
/Cobra Starship - The Scene Is Dead, Long Live The Scene/

debreceni kiruccanás.?

Tudom, rég írtam blogot. Nem felejtettem ám el, csak épp volt, mikor nem lett volna miről írnom, és volt, mikor lett volna, de úgy döntöttem megtartom saját magamnak. Ennek vannak okai, viszont nem fogok most ebbe belemenni. Hogy elmúlt-e? Nem. De ez van.

Legutóbb, mikor a The Rasmus hazánkba látogatott, a Dürer Kertben adtak egy fantasztikus koncertet és adtak egy felejthetetlen estét, napot. Ott megígérték, h a nyár folyamán még visszajönnek, egy fesztivál keretében. Akkortájt egymást közt beszéltük ki, h mi jöhet szóba és mi nem. Sziget nem volt a lehetséges fesztiválok között, mert azt a fiúk is mondták, h nem oda. Szóval akkor maradt a Volt, Hegyalja, Azfeszt, és megállt a tudomány. Hegyalját hamar kizártuk, mert az túl alter. Volt is hamar kiesett, mert nem sokra rá derültek ki a fesztivál fő attrakciói. Azfeszt már nagyon jó, mert nem drága, és tavaly is finom volt a felhozatal, de nagyon messze van. De aztán ott is kiderültek a fellépők. Aztán jöttek a pletykák a debreceni Campus fesztiválról, amiről meg is feledkeztünk. Idővel aztán ők is kiadták a nagy neveket...köztük: The Rasmus!!! Egyértelművé vált, hova megyünk a nyáron...

Eljött hát júl. 23-a szépen lassan, de biztosan. Fél 6kor keltem fel reggel. Azt hittem nem fogok tudni felkelni, de csak úgy kipattantam az ágyból. Kábé egy órás készülődés után elindultam a ZP-hez, ahol találkoztam Judittal, aki Székesfehérvárról buszozott fel. Kicsit elszámoltunk magunkat: egy órával a vonat indulása előtt ott voltunk már Nyugatiban. xD Nem sokkal később megérkezett Zsófi is, majd a vonaton is helyet foglaltunk. A három órás út elég lassan telt, de jól elbeszélgettük az időt. Debrecenbe érkezve a Nagyállomáson kis keresgélés után megtaláltuk egymás Gabival, és immáron 4en mentünk tovább felvenni a csapat többi tagját a buszállomásra. Ott csatlakozott köreinkbe Geri és apukája, ill. Eszty. Ezután visszamentünk Nagyállomásra, és kis csoportunk utolsó tagját, Szilvit is felvettük, majd villamossal mentünk a Nagyerdőhöz. Miután mki átvette a jegyét (nekünk Zsófival teljesen a másik oldalon, az állatkerttel szemben kellett átvenni pass-kártyánkat), bent körülnéztünk picit, majd a nagy hőségre való tekintettel elmentünk a debreceni Plázába. Betámadtuk a mekit, ki fagyizott, ki menüt evett, aztán mentünk biliárdozni, ahogy Gabival korábban megbeszéltük. Kicsivel több, mint egy órát játszottunk, majd feltankolva magunkat hideg üdítővel, folytattuk utunkat vissza a Campus-ra.


Betérve a Campus Arénába, egy fiatal metal banda, az Aetrigan zúzott éppen. Elsőre megnyerte zenéjük a tetszésemet, és sztem nem csak az enyémet. Igazán erőteljes, lendületes előadás volt. Remélem mihamarabb újra lehetőségem lesz látni és hallani ezt a 5 fiatal debreceni srácot! :]


Az Aetrigan bulija után kint egy kicsit megpihentünk és vártuk a 18 órakor kezdő Insane nevű formációt. Már egy ideje várom, h élőben is hallhassam őket. És érdemes volt. Nagyon állat koncertet nyomtak le a fiúk!


A koncert után kint Zsófiék elmesélték, h a Pepsi Nagyszínpadon fellépő The Idoru kb. 3 számot adott elő, mert az énekesnek hangszalagjaival adódtak komoly problémák. (Lehet ezért volt az, h a júl. 9-i Dürer Kertes lemezbemutatón nekem nagyon nem tetszett, sőt, irritáló volt a hangja, pedig azelőtt myspace-en meghallgatva dalaikat tetszett. Talán már azon a koncerten is gondok voltak a hangjával?) Nem sokat kell várni és folytatódott az Arénában a zúzás, méghozzá a Subscribe előadásával. Bár csak 2 szám erejéig voltunk bent, szerencsé(m)re pont azok a dalok voltak, amiket szeretek tőlük. :D


De siettünk tovább, mert a Saturn-os sátorban (khm...17es száma volt XD) 19.45től kik dedikáltak? Hát persze, h a The Rasmus! Mivel tudtuk, h másnap Finnországban adnak koncertet, így feltételeztük, a koncert után lelépnek. Valszeg ezért rendezték meg ezt a dedikálást. Volt tömeg jócskán, de a fiúk türelmesen, jókedvűen és mosolyogva mkit végigvártak és aláírtak bármit, ami eléjük tettek. Én vittem az egyik finn zászlómat, amit már Dürer-ben elkezdtek dedikálni (Lauri és Aki kézjegye volt rajta), és elhoztam, h mkié rajta legyen. Lauri, Aki, Pauli, Eero sorban ültek. Miközben Aki írta alá nekem, Pauli elkezdte dúdolni az éppen szóló számukat (a sátorban folyamatosan az albumaikat nyomatták be), de igen jó hamisan, én meg néztem rá és mosolyogtam. Rám nézett, és mint vmi kisfiú, aki rosszat csinált, abbahagyta, és egy "upsz"-ot mondott amolyan finnesen. XD Hát én kész voltam tőle. :D Bár közös képre nem volt lehetőségünk, így is elégedetten távoztam. ^^


Elég sokáig még ott voltunk páran, és kintről csináltunk képeket, miközben a Nagyszínpadon már a Kispál és a Borz szórakoztatta a népet. Eszty, Szilvi, Zsófi, Gabi és én akkor találtuk meg a -merem kijelenteni- világ legjobb, legkényelmesebb kanapéit!!! XD Ott megpihentünk, majd 21 óra után nem sokkal mentünk mi is a Nagyszínpadhoz, mert már tömegnyomor volt. Kicsit aggódtam, h nem fogok tudni előrejutni, de már akkor voltak rések és így folyamatosan tudtunk haladni előre. Pont utolsó számot játszották Kispálék, majd egy visszahívást követően még egy Ha az életben-t lenyomatot. Addig csináltam ezt a képet:


Ahogy vége lett a koncertnek, emberek kezdtek el hátrafelé tömörülni. Álmomban sem gondoltam volna, h az a sok ember mint a Kispálék miatt volt ott. Könyörgöm, igaza van Gergőnek (Blind Myself), ők minden fesztiválon ott vannak minden évben! XD És nem unják... :D Annyira elfogyott a tömeg, h pillanatokon belül ott voltam a 3-4. sor környékén.


A koncert alatt kicsivel mindig előrébb kerültem, bár volt, mikor hátrább szorultam, de nem ez volt a meghatározó. Aztán hirtelen a 2. sorban érezhettem magam. Azt is úgy, h előttem volt Eszty és Szilvi, én meg mögöttük, de közöttük is, így végülis a fejem majdhogynem az első sorban volt. Ennél előrébb még sosem voltam!


A koncertről nagyon röviden (mert már nagyon hosszú a blog): sajnos Pauli gitárja nem volt kellően hangosítva, így alig lehetett hallani Eero oldalán. Aki nagyon jó volt, de nem annyira jó, mint Dürer-ben. Talán kicsit fáradt volt? :P Eero hozta a fantasztikus formáját, mindig meg tud lepni. És ne feledjem a bevásárlókocsis pólóját! *-* Kajak bejön, kell nekem olyan! XD (A dedikálós képen meg tudod nézni, ott is az van rajta!) Lauri meg...hát most rá mit mondjak? Az a gyerek egy vitaminbomba. :D Teszem hozzá, egész koncert alatt a közönséggel kacérkodott. Kis hülyegyerek! ♥


Szóval összességben megint egy felejthetetlen élményt adott nekem ez a négy srác. De ehhez a naphoz, h így sikerüljön, nem csak ők, hanem a kis csapat is kellő mértékben hozzáadott. Nagy köszönet jár nekik is! <3

mély betekintés a dürer-be(n)

Egy hónap alatt ennyire megszeretni 4 finn srácot csak én tudok. (:
Kezdem az elejénél. :]

Március végén (30án v. 31én) jöttem rá, h azon a héten csütörtökön senki nem lesz otthon, csak én. Nagyon nem akartam otthon maradni, így az este elkezdtem program után keresgélni. Az eddig általam látogatott helyek oldalát átnéztem, de semmi. Aztán jött a Dürer. Egyből meglepett, h megváltozott az oldal dizájnja. Aztán hirtelen megtetszett kicsibe egy plakát. Ez volt:


Aztán megláttam a Deep Insight nevét, és zárójelben: (fin). Hát mentem is myspace-re, meghallgatni őket. Nem fűztem sok reményt hozzá...de akkora csalódás ért! Bár csak két szám volt feltöltve, egyből megtetszett mindkettő dal! Rákerestem albumaikra, és pár nap alatt meglett a teljes gyűjtemény. Azokban a napokban derült ki, h Barbi és pár finnes csoporttársa mennek a koncertre. Akkor döntöttem el, h én is megyek. Nem bántam meg. (:

Előző héten jelent meg az új albumuk. Megjelenés előtt 1-2 nappal myspace-re feltöltötték az összes dalt, így megismerhettem az új hanganyagot, nem mentem felkészületlenül. Egyre jobban megszerettem dalaikat.

Hát tegnap. Barbiékkal 19 órakor találkoztunk Dürer-nél. Én pár perccel korábban értem oda, mikor a Dürer épülete mellett elhaladva meghallottam a New Day c. dalukat. Azt hittem ott esek össze. Egyből arra gondoltam, h korábban kezdődtek a koncertek és pont a Deep Insight kezd... Barbival miután telefonon egyeztettünk, rá is jöttem, "csak" próba. Nagy kő esett le a szívemről. :D

Barbiék mikor megérkeztek, elmentünk még boltba. A kerttel szemben leültünk és elfogyasztottunk egy kis alkoholt. :P Olyan negyed 9 környékén elindultunk, h azért félre beérjünk. A My Small Community már játszott, de sztem az elejére értünk be. Igaza volt Bánknak (My Best Habit), tényleg nagyon jók. Nekem úgy myspace-ről hallgatva nem hatott annyira, de élőben baromi jók.

A koncert után mentünk csocsózni, meg egyebek. A bárpult környékén megláttam Villét, a DI dobosát. Később megjelent Johannes is. Bandi erre mélyen és hangosan kimondta nevét, ő meg a hang irányába nézett. Csak én néztem rá, mosolygott, én meg sztem vörösen visszamosolyogtam rá. :D (a képen sárga sapiban Ville, Johannes-t takarja a csaj, akinek sör van a szájában)


Aztán elkezdődött a White Flame, szintén finn banda koncertje. Na de ott, mikor megláttam az énekest, kicsit leesett az állam. Köze nincs a finnekhez, az is 100! :D


A koncert egyébként nagyon jó volt, pedig az ő zenéjük se fogott meg myspace-en hallgatva. Nagy hangulatot csaptak, és a dobos srác, Jony nagyon nagy arc volt koncerten. :]

A WF zúzása után megint kimentünk. Fiúk meghívták Barbit és Bandit csocsózni, mi meg Kláriékkal kint dumálgattunk egy ideig. Egyszer arra lettem figyelmes, h hallom, az egyik csocsózó srác a MBH tagja. Egy kis beszélgetést lefolytattunk. Vicces, de nem ismertem fel. XD

Ugrok egy 10 percet az időben. Visszatértünk a kisterembe, ahol már a színpadon voltak a fiúk. ^^ Az első üres kis helyre az első sorba be is férkőztem, mögöttem Barbiék lemaradva, de tőlem 2 embernyire beálltak. Kb. 3 számot ott voltam, de rossz volt egyedül, így áttelepedtem nagy nehezen Barbiék mellé. Ahhoz képest, h sok képet és videót is csináltam, nagyon ki tudtam én is tombolni magam. A koncert alatt többször szemeztünk Villével (dobos), de persze nem "olyan" értelemben. XD Aztán látta, h képet akarok csinálni, és pont egy olyan rész volt a játszott dalban, h a dob nem kellett, így kinyújtotta karját, dobverővel a kezében, és mutatott egy "yes"-t! Még meg is várta, h lefotózhassam, csak utána folytatta a dobolást. Hihetetlen srác! ^^


Azért Jukka (énekes) se volt egy hétköznapi finn emberke. :D Ugrált össze-vissza, még a színpadról is lejött. Állandóan elég közeli testi kapcsolatba került az első sorban tomboló fiatalsággal. XD Egyik videóm elején meg annyira imádnivaló, h azt nem is tudom a legmegfelelőbb szavakkal kifejezni. <3


A koncerten 15 dalt játszottak, de nagyon hamar lement. Már szállingóztak le a színpadról, én meg kiszúrtam magamnak a dobszerkó előtt leragasztott setlist-et. Feltérdepeltem a színpadra, és próbáltam megkaparintani, de a ragasztás nem engedett. Szemem sarkából láttam, h vki feljött a színpadra, és mivel nem láttam ki volt az, így visszaléptem a földre. Erre Ville jött, és látta ahogy nem bírom felszedni a papírt, ő pedig egy laza mozdulattal feltépte a ragacsot és odaadta nekem. <3 Nem is olyan sokára már a backstaige mellett először Jore-val, majd Jukkával fotózkodtunk, aláírást kértünk, és pár szót váltottunk. Később Ville-vel találkoztunk. Vele beszélgettünk a legtöbbet. Nagyon közvetlen volt, hihetetlen személyiség. Mondtam neki, h nekem az új albumról a favorit számom az It Kills Me. Annyit hozzá akartam még tenni, h nagyon örültem, h játszották, ráadásul utolsó számként, de ezt nem tudtam angolul mondani. Ő meg erre azt mondta, h van esély, h az lesz a következő kislemez. Hát nagyon remélem! ^^ Majd megbeszéltük vele, h később még beszélgetünk. Leültünk egy kényelmes fotelba, és kb. háromnegyed órát eltöltöttünk. A White Flame-esek már hordták ki folyamatosan a cuccokat. Egyszer csak megláttuk Johannes-t. Nem is hangosan, de kiejtettem a nevét, ő meg felfigyelt, és odajött. ^^ Tőle is beszereztük az aláírást, közös képet, és egy pár szót vele is váltottunk. Kiderült, a Dangerous szám "az ex-feleségéről szól, aki egy kurva" - csak egy kicsit idézve Johannes-t. :D Hát khm...édes. ^-^ A közös képek: felül Ville és Jukka, majd alul Jore és Johannes


Miután elég sokat várunk, felmentünk a backstaige elé. Jore-t még kicsit lefoglaltuk, aztán pedig ismét Ville-vel beszélgettünk. Mikor indult, mindannyiunkat átölelt és megköszönte, h eljöttünk. Baromi édes volt! <3 (Köszönésről jut eszembe. Jukka a koncert első száma után egy "kiitos"-t és egy "thank you"-t mondott, majd megkérdezte, h kell magyarul mondani. Utána sokszor már egy "köszönöm"-mel volt hálás a tomboló tömegnek. Teszem hozzá, annyira nem volt tömeg, max. 30 ember jött el.)

Éjszaka 1 környékén elindultunk haza. Fél 2re értem haza, dőltem is be ágyba. Aludni nem igazán tudtam, mert egyrészt zúgott a fülem, másrészt a koncert élménye és a koncerten elhangzott dalok mentek a fülembe folyamatosan. :D Vicces, de fél 6kor meg kelnem kellett, hiszen ma büntetőjogból vizsgáztam. Szerencsémre kihúztam azt a tételt, amit reggel még átolvastam, és amiből a legtöbbet tudtam. Meglepetésemre 5öst kaptam! ELSŐ JELESEM JOGBÓL!!! Talán ezt is, de az egész időt, míg őket láttam, velük voltam nekik köszönhetem! <3

KIITOS <3

képzelet?

Végre eljutottunk képzeletbeli bandámmal oda, h elkészült bemutatkozó albumunk. De előtt egy kis ismertető a bandáról.

3 napja alakultunk, mikor kaptunk egy labdát. Sokat gondolkoztunk a csapat nevén. Vmi egyedit akartunk, de könnyen megjegyezhetőt, ugyanakkor olyat, ami nem jellemez minket. Végül így lettünk "Price, Texas".

A albumon 17 dal található: legelőször egy lágy Introval kezdünk. A következő 5 dal érzelmesebb dalok, majd egy váltás Instrumental, mely az érzelmesből átcsap a zúzósba. Innentől gyorsul fel az album, majd a végén egy ütős, ugyanakkor olyan érzetet keltő Outroval zárul az album, mely után olyan érzése támad a hallgatónak, h bárcsak ne legyen vége az albumnak. A címe is sokatmondó: "seen and deeply felt good"

Köszönöm mkinek, aki meghallgatja albumukat, még ha illegálisan is töltötte le vmilyen oldalról. :D

Na viccet félretéve ez egy játék. :D Coby-tól kaptam a passzt. Íme a játékszabályok:

1. Menj a Wikipedia Random Article oldalára. A cikk címe az együttesed neve.
2. Ugorj át a random idézetek oldalára és a legutolsó idézet, utolsó 4-5 szava lesz a bandád első albumának a címe.
3. Végül a Flickeren az utolsó 7 nap legérdekesebb képeiből a harmadikat mentsd le, ez lesz a CD borítója, bármi is legyen rajta.
4. Ha akarod, minimális képszerkesztő tudással kreáld egybe a három összetevőt.

A labdát átpasszoltam Barbinak és Nikinek! Sok sikert! (:

awww *-*

Ezzel a címmel mindent elmondtam. :D Direkt akartam még írni szerda előtt egy blogot az előző hét végéről, de elfelejtettem, így lehet, h arról majd írok vmelyik nap. De most a lényeg az elmúlt másfél nap. Előre szólok, hosszú lesz, csak akkor olvasd el, ha tényleg érdekel! ^^

Szóval végre elérkezett a várva várt nap, The Rasmus koncert a Dürer-ben. Reggel 6 és fél 7kor keltem fel, mert bementem suliba írni jogi alaptanból dogát. XD Miután megírtam, hazamentem készülődni. Közben írt SMS-t Geri, h kimaradt a busz, amivel Miskolcra ment volna, így dél helyett csak 2kor tudunk találkozni. Vhogy éreztem, h nem minden úgy fog menni, mint azt ahogy előre elterveztem (elterveztük).

Lassan ugyan, de elérkezett a 2 óra. Gerivel bementünk Burgerbe kajálni, majd utána elindultunk a Dürer-hez. 3 után értünk oda, akkor pár ember volt ott. Találkoztam egy ismerősömmel, Dórival, akivel viszont utána már nem. Majd Zsófival is találkoztam. Aztán megérkeztek Barbiék. (: Úgy döntöttünk, elmegyünk egy Mekibe melegedni. Hát nem a legközelebbibe mentünk, de mindegy. XD Sokat nem voltunk ott, mert Judit 4 körül ért fel. Gerivel így visszaindultunk a Dürer-hez.

Onnantól kezdődött a mi hármasunk. :D Sokat kellett várni, és nagyon hideg volt, de Geri önzetlenül melegített minket. XD (Mondjuk más választása se nagyon volt, mert hely se nagyon akadt. :D) 19 óra után pár percre végre beengedtek minket. Mki sietett a ruhatárhoz, h minél előnyösebb helyet szerezhessen koncerten. Miután elsétált mellettünk lazán Eero, utána jöttünk rá, h ő volt. XD Nem volt gáz. :D

A koncert! *-* Hűűű...fantasztikus volt. Nagyon odabasztak a fiúk. Ezeket játszották:


Eero-nál az a kérdőjelsorozat. XD Egyébként vmi Rómeó és Júliát énekelt. :D Csináltam videó(ka)t, majd felteszem youtube-ra, lehet őket nézni, kommentálni, letölteni NEM! :Đ

Sajnos nagyon hamar vége lett a koncertnek, bár ezt a fiúk nem mondhatják el, eléggé kifáradtak. De helytálltak, és hihetetlen jó volt két és fél év után újra látni, hallani és érezni őket. Nem érdekel, h lassan 19 vagyok, de én állandóan beléjük szeretek. XD Egyszerűen imádom őket! Annyit adtak már nekem. Nélkülük sehol se lennék...

Koncert után Juditnak sajnos hamar kellett mennie. Mikor kivettük ruhatárból a cuccokat, észrevettem, h hátul a nagyteremnél fel lett állítva egy kordonféleség. Mondtam egyből, tuti ott jönnek ki. Oda is mentünk és már láttuk Akit hátul beszélgetni egy lánnyal. Pár perc múlva oda is jött hozzánk és már kezdődött is az aláírásosztás és fényképezkedés. Én egy kis finn zászlót adtam oda aláíratni. Kicsit nehézkesen értettem meg, amit Aki próbált elmagyarázni. XD Lényeg, h kifeszítve tartsam a zászlót. :P Később egy autogramos könyvbe is kértem. Itt a képünk (Judit is próbált odajönni, de túl közel volt a fényképező, és hományos is lett sajnos, de legalább van!):


Sajnos ezután Juditnak mennie kellett. Gerivel a turnébuszhoz mentünk, ott már volt egy összegyűlt társaság. Ott újra találkoztunk Barbiékkal. Sokat vártunk, de úgy tűnt, nem jönnek. Persze nehéz volt elhinni. De mivel hideg volt, úgy döntöttünk Gerivel, bemegyünk kicsit melegedni Dürer-be. Barbit megkértem, szóljon telón, ha van vmi. Hát nem tartott sokáig, és futottunk vissza a buszhoz. XD Épp csak egy pillanatra láttam Eero-t visszasétálni. :D Annyira sokat már nem kellett várni, jött is vissza, és így szólt: "Phototimeee" Nagyon aranyos volt. :D Bár aláírást nem tudtam kérni, képem van:


Annyi minden történt, h igazából nem is emlékszem, h innen mi volt. Csak arra, mikor már alig voltunk ott. Buszon már fent voltak a fiúk (Pauli kivételével, amiről nem tudtunk), de még nem mentek el. Aztán jött egy ötlet: mondtam a csajoknak, énekeljünk nekik. Rakkát ajánlottam egyből, mert az fent volt telefonomon, és azért mki tudta énekelni. Be is raktam, és elkezdtünk szerenádozni a fiúknak. :D Az a poén, HATÁSOS volt! Aki felbukkant az ablaknál, és elkezdett szórakozni. Kinézett, csajok sikítottak, elbújt. Majd ezt még eljátszotta sztem 2szer is. :D Aztán már csak a kezével szórakozott. Aztán vettem észre, buszvezető elővett filcet, kislámpát felkapcsolta...erre megjelent Lauri.

Sztem 10-15 embernél több nem volt ott. De h Lauri mennyire aranyos volt. Sztem jól is esett neki, h énekeltünk nekik, és nem hagytuk abba. ^^ Végig az a kis mosolygós, bájos "kisfiú" volt ott. (: Hamar "sorra kerültem", mert a busz ajtajánál álltam. Kifeszítettem a zászlót, írja is alá, erre megjegyzi nekem: "finnish flag" :D Hát egyértelmű. xD Aláírásában megint ott volt a szívecske. ♥ Aztán kértem közös képet, majd mondtam neki finnül a puszit, próba-szerencse. :D És adott egyet, majd cuppogott is hozzá. Komolyan, imádom ezt a pasit. :D Utána a levegőbe még így körbe mkinek cuppantot kettőt, de más nem kapott olyan puszit, mint én. xD (pofátlan voltam, ez van. ha már szerenádoztam... x'D) Itt a képünk:


Volt egy lány, aki megkérdezte tőle, melyik a kedvenc dala a Black Roses-ről. Erre mit válaszolt: "Vízipisztoly". xD Kiderült, ők finnek is a vízipisztolyt vízipisztolynak mondják. XD Komoly nagyon. :D Kapott egyet vkitől, még drazsé is volt benne. :D Mondjuk azért tartom ezt furcsának, mert náluk nincs is Z betű. De lehet, h náluk az S. xD

Az idő ekkortájt volt 0:45 körül. Lauri is már visszament a meleg(? -> -1°???) buszra. Azért mi még énekeltünk kicsit. Egyszer a Rakkát, majd egy kis hazait. Tankcsapdától a Mennyország touristot. Én még vártam Paulit. Nagyon is. Láttam nyílik a hátsó ajtó, és száll fel 3 pasi...erre a harmadik a mi kis Paulink volt (mellékesen jegyszem, nagy séróját hátul gumival összefogta XD). Hiába kértünk, ő már nem jött ki...majd elindultak. Mi még elköszöntünk tőlük, aztán be kellett érnünk azzal, h vége.

Bár ennek ellenére az estének (éjszakának) még az elején se tartottunk. Négyen maradtunk: Barbi, Szilvi, Geri és én. Dürer-be beültünk és dumálgattunk, röhögcséltünk. Erre mikor inni mentünk volna, elkezdik ott, h zárnak...ahhoz képest, h 5ig kellene nyitva lenniük, akkor kb. olyan fél 2 múlhatott el. Így hát útnak indultunk a hideg utcákon. Dózsa György úton persze, h egy kocsma se volt már nyitva, hiszem miért ne? :D Elmentünk Aréna Plázába, jó nagy kerülővel ugyan...és feleslegesen. Mert nem tudtunk bejutni a Tesco-ba. Vártunk éjszakaira, h eljussunk a Pillangó utcához. Már messziről láttuk a fényeket a Tesco-nál, de mire odasétáltunk, az ajtó nem nyílt...erre mi volt??? Épp LELTÁR volt. XD Hihetetlen. XD Így hát mentünk tovább Örs-re. Ott végre nyitva is volt az éjjel-nappali Match. Végülis mikor elindultunk, még alkoholt akartunk...na hát semmi piát nem vettünk. xD De nem is kellett. ^^ 5ig ott voltunk a Match-ban, kajáltunk, ittunk, aztán elindultunk. Szilvi ott lakott a közelben, így elbúcsúzott tőlünk, maradtunk 3an Barbival és Gerivel. Tök jó kis társaságban voltam egész nap, mikor kivel és hányan. Mi Gerivel leszálltunk Keletinél, Barbi ment Astóriára. Gerivel ketten már nem sokat voltunk, 6 előtt elindultam én is haza. Addig meg a hidegben melegítettük egymást. ^^ Nagyon hamar elteltek ezek az órák.

Ja és Gerinek ezt kellett volna mondania még Laurinak, mikor odament hozzá fotózkodni (amin meg is lepődött Lauri, mert egyetlen fiú volt :D): "Minä haluan mennä sänkyyn sinun kanssa." -> akit érdekel mit jelent, fordítsa le webforditas.hu-n. x'DDD

Köszönöm mkinek ezt a napot. Köszönöm a Rasmus-os fiúknak, köszönöm a barátoknak. Nagyon jól éreztem magam, a sok nevetés, hangulatilag felülmúlja a Szigetes élményt. Ezentúl ez életem legszebb napja. *-*

üres vagy mérges csalódottság?

Ha egy héttel ezelőtt írok blogot, akkor a címe egyértelműen üres lett volna. De azóta változott pár dolog. Nem tudom honnan származik az a "mondás", h a barátság egy életre szól...

Tudom, h nem vagyok egy érdekes személyiség. Azt is tudom, h rövid távon is alig vagyok elviselhető, nem h hosszabb időre. De belefáradtam abba, h hiába próbálok találkozókat összehozni, ennek csak töredéke jön össze. Nem akarom senkire se ráerőltetni magam. És azt se akarom, h vki csak azért találkozzon velem, h ne bántson meg. Lehet velem találkozni, de nem kell. Úgy határoztam, mostantól nem fogok senkit sem invitálni. Ha vki akar találkozni, beszélgetni élőben (is), akkor az tudja, hol talál és mindent megteszek annak érdekében, h összejöjjön a találka.

Néha csak egy baráti ölelésre vágyom, egy igazira. Kell, h érezzem, számíthatok arra az emberre. És nem csak ő számíthat rám.

Nem lett épp olyan a blog, ahogy magamban megfogalmaztam, de még ezt is nehéz volt megírnom. Most csak egy dolog van, ami a szemem előtt lebeg és próbál jobb kedvre deríteni:

-> 19 days

A legutóbbi blogolásom óta nem történt úgy semmi különös (azt leszámítva, h a tegnapi napom a lehető legpocsékabb volt, köszönhettem a hülye fejemnek és még pár tényezőnek), de most mégis írok, mert késztetést éreztem, h írjak. Furcsa. Pedig nincs miről. A napjaim ugyanúgy telnek szinte, a péntekjeim most már olyanok, mint a szombat. Sztem nem kell folytatnom...

Most vhogy csak egy dolog éltet. Ami 19 nap múlva lesz... ^-^ Várom már nagyon, h 2006. aug. 13-a után újra hallhassam, láthassam és érezzem őket! <3

vissza az iskolapadba

Hát letelt a szünet. Bár eleinte nagyon lassan indult és hihetetlen unalmas volt, az új év kezdetétől mégis felgyorsult, és nem mindenre jutott idő, mint azt ahogy magamban elterveztem. Most az utolsó hét telt el a leggyorsabban, pedig nem történt semmi (hétfőt leszámítva, mikor Coby-val voltam egy rövidet korizni, aztán beültünk a Burger-be, de erről majd később), szinte csak játszottam a gépen (Heroes 3), azzal meg még gyorsabban elment az idő.

Hétfőről úgy dióhéjban annyit: fél 11-kor találkoztunk Dózsa György útnál, de én már 11:05-kor a Hungáriánál voltam, így aztán lesétáltam azt a röpke 3 megállót. Nem árt ugyebár a testmozgás. XD Utána vártam még 10 percet, Coby PONTOSAN érkezett. :D Aztán lazán lesétáltunk egészen a Műjégpályáig. Arra a hétre letudtam a sétát, az tuti. ^^ A kori nagyon jó volt (bár kevés sztem :P), a kaja is jól esett az üres gyomromnak.

Úgy volt, ma is megyek suli után korizni Nikivel, de áttettük következő hétfőre. És megfogadom tanácsát, és RÁ FOGOK KÉRDEZNI, mert ez így nem megy, ami most van. Csak kell a megfelelő pillanat... :P :D

telihold

Pénteken holdidőm volt. Nem, nem arra a filmre gondolok, melynek Johnny Deep a főszereplője, és úgy néz ki, mint vmi keleti ember, hanem egy csillagászati időszakra. Egy bizonyos közösségi portálon idén bevezettek egy olyan horoszkópot, mely tényleg személyre szabott. Bár nem hiszek a horoszkópokban, mert mindenhol teljesen mást írnak és egyik se válik be, de itt csillagjegyekre bontva kijelzi, mikor van az adott csillagkép bolygója a Holddal együttállásba. Általában két (és fél) naponta történik ez meg. Tök véletlenül néztem rá pénteken este fele (olyan 7 fele), de akkor már a vége felé is tartott. Még én se igazán tudtam akkor, mi is ez a holtidő, így elolvastam. Nagyot döbbentem, mikor ezt olvastam:

"rég elhúzódó dolgokat ilyenkor kell lezárni"

Igazából nem igazán számítottam rá, de pont aznap tudtam végre végleg lezárni azt, ami már egy jó ideje nem hagy nyugodtan gondolkodni. Furcsa, de azóta -2 napja- kiegyensúlyozottnak érzem magam. Nem azt mondnom, h tökre rendben vagyok lelkileg, hanem inkább végre egy stabil 0-án vagyok. És tetszik. Jó érzés, h kicsit "szabad" tudok lenni, és nem mindig a gondolataimba vagyok merülve. Csak remélni tudom, h ezt az állapotom egy jó ideig megmarad, bár női megérzéseim nem ezt súgják. :D

Egyébként ma telihold van. Már sötét van egy ideje, de még nem voltam kint megnézni. Tegnap alkonyat táján vörös volt. Ha nem lenne lemerülve az a hülye fényképező, le is kaptam volna. Na de talán majd egy hónap múlva. Addig is ma majd nézem este a hófehér teli Holdat, és nyugovóra térek. Legalábbis eddig így tervezem... xD

múlt. jelen. jövő

Nem is tudom, hol kezdjem. Tudom, elejénél kellene, de azt nem tudom. :D Szóval. Hétfőn (azaz tegnap) voltam korizni nővéremmel a Műjégpályán. Csak mi ketten mentünk. Később kiderült, nem volt baj, mert tök jól elvoltunk. Nagyon jól éreztem magam. Bár lesérültem, szal most menni alig bírok. xD 4-szer estem el, de abból 3-szor nem a saját hibámból. Mivel a korim éle elől "recés", és az nagyon szeret beleakadni a jégben keletkező lyukakba (amiket a vadbarmok csinálnak :D), így annál nem tudok mit tenni, beleakadt akkor beleakadt, én meg repülök előre. Persze mindig a térdemre estem. El lehet képzelni, h néz most ki. XD Kb. 3-szor akkora, mint kellene. Már várom, h változtassa a színét. XD De legalább megtanultam halacskázni, sőt, hátrafelé is sikerült úgy 10-szer, bár nem egymás után. Van egy másik, a nevét nem tudom, így én "hullámzás"-nak neveztem el, azt is nagyjából megtanultam előre, hátrafelé viszont előbb sikerült. :D Azt nem mondom, h szabályos volt, de próbálkoztam. ^^ Jövőhéten szintén megyek hétfőn, remélem sikerült összeszednem egy csapatot, h többen legyünk. (:

De most jöjjön a rosszabbik fele. Tegnap tudtam meg Nikitől, h amit már nagyon várunk együtt napot, jan. 17-ét, mégsem lesz belőle semmi. Ugyanis Vörös Yuk-ba mentünk volna koncertre, mert sok-sok banda között két magyar kedvencem, a Szükségállapot és a Reflected is fellép. De sajnos változott a program. Ők mégsem jönnek. :/ Így nem sok értelmét látom annak, h elmenjek a többi koncertre. Pedig már anyámmal is lezsíroztam mindent. Erre... -.- Most nem tudom, mit tegyek. Niki tuti nem jön így. Én meg nem tudom. Igazából ki kéne használni, h el tudok menni itthonról, na de hova? :S Többi koncertre? Talán...nem tudom még. Abban is benne lennék, ha bárhova máshova mennék el a barátokkal. Bár odébb van még 17.-e, nem lenne rossz tudni, h most akkor itthon unatkozom, vagy sem. És akkor szombati nap... o_O

Mit tennél, ha...?

(bevezetés)

...ha egy olyan személy, akinek létezéséről eddig nem is tudtál, odaáll eléd azzal, h tetszel neki. Meg szeretne ismerni. Mit teszel? Egyből elutasítod, vagy adsz neki egy esélyt, h megismerjétek egymást? Úgy döntesz, nem küldöd el egyből. De megismerni nem tudod. Ő se téged. Benned van a tudat, h ő másképp viszonyul hozzád, és ez frusztrál. Majd megbeszélitek, h ez így nem megy, hagyjátok egymást. Ő megy tovább a saját útján, és te is.

(tárgy)

...ha egy olyan ember, akivel hamar megtaláltad a közös hangot, jól elvagytok, és nem is semleges számodra egyszer azzal lep meg, h többet is megpróbálna veled? Talán egyértelmű. És nem lep meg, mert nem egyszer tett félreérthetetlen megjegyzést. Csak épp kapcsolatban van. És ott köztetek lévő fizikai távolság is. Na ugye. Akkor miért hozza fel? Mit mondanál? Nem igazán tudsz rá mit mondani...

...ha egy olyan személy, akivel hasonlóan hamar megtaláltad a közös hangot, és számodra többet jelent, félreérthető hozzászólásait nem tudod hova rakni? Nem tudod, h szándékosan félreérthetően mondja, esetleg te vagy hajlamos félreérteni. De felkavar. Nem tudsz ellene mit tenni. Csak az idő segíthet.

(befejezés)

Nem kell rajta gondolkodni, h mit jelenthetnek ezek. Csak alternatívák, melyekkel bárki találkozhat élete folyamán.

komolytalan komoly vagy komoly komolytalan?

Az új év első napján semmi említésre méltó nem történt. Viszont egyik beszélgetésemben jött elő ez a komolytalan komoly dolog. Ezt fejtem ki a mai blogomban.

Melyik a jobb? Ha vki komolytalanul komoly, v komolyan komolytalan? És h engem melyik jellemez? Mindjárt kiderül...

Mindkét esetnek van előnye és hátránya. Embertől függ, h kinek előny az előny, és kinek hátrány a hátrány. Aki komolytalanul komoly, az könnyen beleesik abba, h egy komoly témával kapcsolatban se tud komolyan hozzászólni. De alapjába véve komoly, ami előnynek minősül. Viszont aki komolyan komolytalan, az egy adott szituációba hiába gondolja komolyan, a másik fél nem veszi tudomásul komolytalansága miatt.

Én úgy gondolom, inkább komolyan vagyok komolytalan, minthogy komolytalanul komoly. Bár ez így sem teljesen igaz. Alapjába komolynak gondolom magam, de nagyon sokszor könnyebb, ha az ember korához nem méltóan viselkedik, mert azzal is kikapcsolódik valamelyest, feledteti a gondokat. Így akár mindkettő igaz lehet rám, időszakoktól függően. De azért inkább komolyan komolytalan, mert sokszor tényleg komolyan gondolom azt, amit mások csak poénnak vesznek. Természetesen ezt ők nem tudják...

új év, új blog

Régi blogomon (http://nszandy.blogol.hu) ígértem, az új év kezdetével új blogot nyitok. Azért döntöttem a blogspot mellett, mert rendelkezem gmail-es fiókkal, így megkönnyebbítette a dolgom.

Nos. Hol is kezdjem. Úgy döntöttem el a legutóbbi írásom óta (és már egy ideje gondolkoztam rajta), h mostantól próbálok vmilyen rendszerességgel írni.

Szóval...új év. Most épp 2 óra múlt 3 perccel. Abból, h leiszom magam...hát semmi nem lett. Alig ittam. Pedig alkohol volt dögivel. De vhogy kortyolgatva a harmadik vbk-s italomat (egy kb. 3-4 decis volt) rájöttem, h nem jó úgy inni, ha más nem iszik körülöttem. Pedig anyámmal megbeszéltünk, h iszunk...mert volt okunk rá. Persze alig ivott, nővérem meg teljesen kizárta magát az ivásból (mint mindig és mindenből), nekem meg nem volt hangulatom egyedül inni. Azért annyira mélyre nem süllyedek. ;) Miközbe írom e fantasztikus bejegyzést, kortyolgatom el az éjféli pezsgőt, amivel koccintottunk.

Szokásomhoz híven éjfél után pár perccel kimentem az erkélyre a jó kis kürtömmel (amit sporteseményekre szokás vinni...hát most mi van? megmaradt a 2007-es Hungaroringről...), és mielőtt megszólaltattam, kívántam a népnek, azt a tőlem megszokott formában: "BÚÉK ti hülyék!" ^^

Ohhh...Sceneboy-t hallgatok. Nem mindha a témába vágna, csak sokszor van, h rámegyek hotdog-os profilomra (itt megnézheted: http://tagok.hotdog.hu/..Cafi..) és hallgatom az oda felrakott zenéimet. Most is ezt teszem. :]

Visszatérve erre a "szuper" óév búcsúztató estére. Elégettem még kb. 3 csillagszórót az erkélyen, de csak úgy unalomból. Mármint ez a szó: unalom. Rühellem. Erről szól az egész téli szünetem. :/ Na de mindegy, ez más téma. Szóval ott tartottam, h az erkélyen voltam, csillagszórókat égetni...hát elég érdekes öltözközékben. XD Egész nap volt rajtam egy (fekete) Rasmus-os póló, és egy kis sort (ami ráadásul rózsaszín xD)...ja és egy térdig érő kék zokni. Jól néztem ki. (Y) :D Na és h ne fagyjak meg kint, elővettem szekrényemből a hosszú télikabátomat. xD Elég röhejes voltam. De nem érdekelt. Senki sem látod. Otthoniakat kivéve.

Más nem is igazán történt. Kb. egy órája ültem ide, létrehoztam e csodás blogot (amit ezután a bejegyzés után kezdek el kicsinosítani), aztán talán később még iszok egy kis alkoholt, ha találok vmi finomat.

So long and good night. (:

BÚÉK ti hülyék. ^-^

xoxo