/Breathe Carolina - Can I Take You Home?/
Ha egy kezdő pillanatot kell keresnem, talán tavaly tele a legutóbbi komoly fordulópont. Lezártam magamban akkor egy időszakot, amitől felszabadultam egy kicsit...de nem tartott sokáig. A Sors úgy döntött, ez nem volt elég, és nem értel el a "megfelelő" hatást. Hogy mit értek ezalatt, az a blogom végére egyértelművé válik.
Megint elkövettem azt a hibát, h túlságosan megnyíltam. De ez mégis más volt, mint az eddigiek. Nem gondoltam volna, h tudok így érezni vki iránt...nem, nem szerelmet. Vmi teljesen mást. Én magam se tudom. De úgy éreztem, kölcsönös. Találkozónk után bebizonyosodott (legalábbis akkor még azt hittem), h vmi van köztünk. De tiltott gyümölcs volt. Ennek ellenére a beszélgetések még jobban elmélyültek; olyan témákat feszegettünk, amit nem kellett volna. És itt jött a fordulópont.
Egyik pillanatról a másikra megváltozott minden, nem kerestük egymás társaságát. Közben megtudtam róla egy s mást, amit meghagytam magamnak, félvállról vettem...majd őt is. Elmúlt minden...fellángolásnak gondoltam. Idővel már semmilyen kapcsolat nem volt köztünk. Ha mégis beszéltünk, én hideg voltam. Nem tudom, h ezt ő mennyire vette észre ill. hogy és mit szűrt le belőle.
Hamarosan újra találkoztunk, kicsit nagyobb társaságban. Úgy gondoltam akkor, már lezárt ügy számomra, nem érdekel...de sajnos minden érzés újra feltört bennem és...hiányzott. Addigra azonban "előkerült" egy lány, aki szintén kedvelte, és míg nekem megszakadt, a lánynak szorosabb lett vele a kapcsolat. A társaság fogyásával hárman maradtunk, és én tökre feleslegesnek éreztem magam. Szörnyű érzés volt úgy ott lenni, h azelőtt engem ölelt. De nem mehettem el. Mindegy, vége...gondoltam. A nyár közepén történtek után jött az igazán mély pont. Becsapottnak éreztem magam...mert be is csaptak.
Azt hiszi, tudja mit vár egy igazi nő.
Azt hiszi, jófej; azt hiszi, nagyon laza,
Azt hiszi, neki lehet mindenképpen csak igaza.
Azt hiszi, álom az, amit neked ígér,
S rögtön a szívedig ér,
Levesz a lábadról,
Elhiszi boldog, az aki vele mehet
Úgy látja csak az a baj, belőle egy lehet,
Milyen kár, kár, kár!
Mondjon bármit, bele ne zúgjál,
Bele ne essél, bele ne vágjál!
Hallgass rám, és bele ne zúgjál,
Mert szíven szúr, vele ne járjál!
Bármit mond, csak csábítás,
Mézesmadzag, semmi más,
Hazugság és ámítás,
Szívtörő csak, nem vitás.
Azt hiszi, jófej; azt hiszi, nagyon laza,
Azt hiszi, később majd együtt mentek haza.
Azt hiszi, jófej; azt hiszi, ő a menő,
Azt hiszi, vele lenni tényleg olyan felemelő.
Azt hiszi, élet az, amit neked ígér,
S rögtön az ágyadba ér,
Levesz a lábadról,
Elhiszi boldog, az aki csak az övé,
Úgy látja csak az a baj, nem lehet mindenkié.
Milyen kár, kár, kár!"
/Barbee - Szívtörő/
Már nem érdekel, a kapcsolatunk 100%-ig megszakadt. Hogy most mit érzek? Szomorúságot, magányt, ürességet. És nem csak miatta. Ez csak az alapja (a folyamatnak). Egyszerűen úgy érzem, h egyedül vagyok a világban. Nem tudom, kit nevezhetek barátnak. Inkább MSN-partnerek a megfelelő szó. De egyre inkább nincs szükségem rájuk. Én személyes ismerősöket, barátokat szeretnék. Olyan nagy kérés ez? Tudom, h nem vagyok egy érdekes személyiség, van nálam jobb társaság is, tele vagyok rossz tulajdonságokkal, de nagyon tudok szeretni, sok embert szeretni, jó hallgató vagyok és önzetlenül segítek, ha tudok és ami tőlem telik.
/Breathe Carolina - I Have To Go Return Some Video Tapes/
Egy időben próbáltam találkozókat "szervezni", de vagy nem ért rá senki, vagy egyszerűen nem volt kedve senkinek, és egyéb hasonló válaszokat kaptam...de ezeket nagyon utálom. Folyamatosan csak azt tapasztalom, h nem kíváncsiak rám. Inkább mondják meg, nem akarnak velem személyes kapcsolatot tartani. Nem fog jól esni, de feldolgoznám. Lényeg, h őszinték legyenek. És mielőtt vki azt gondolná, h sajnáltatom magam, panaszkodom, hozzátenném azt, csak fel szeretném nyitni az emberek szemét. El lehet gondolkozni, de nem kell felvenni az inget, ha nem az övé.
/Cobra Starship - The Scene Is Dead, Long Live The Scene/
