Mi is valójában a félelem? Úgy gondolom, ez mindenkinek más és mást jelent, félelemtől függően. Véleményem szerint többféle félelem létezik. Van egyfajta fóbia, ami egy különleges félelemnek minősül, ugyanakkor talán az a legrosszabb, mikor vmiről tudjuk, h egyszer úgyis bekövetkezik, de felkészülni rá lelkileg sehogy sem lehet. Én sokszor érzem ezt. Az előző bejegyzés óta történt 1-2 eset, amit most leírok.
1. félelem:
Ez egy álom volt. De nem akármilyen. A rémálomnál is rosszabb. Nem akarom nagyon részletezni, mert nem tudnám szavakkal leírni azokat az érzéseket, melyeket az álmom alatt éreztem, ugyanakkor nem csak tudatalatt éreztem. A helyszín az otthonom volt, de a környéken a panelházak másképp helyezkedtek el. Kinézve az ablakon jobb kéz felől felszálló repülőgépeket láttam, melyek (nekem) egyenesen haladtak tovább. Több indult, egymás után, kis időközönként. Majd jött egy repülő, amit megpillantva elkapott a rossz érzés. És mint kiderült, nem hiába. Miután egyenesbe tette a gépet, hirtelen 180°-os fordulatot tett és elindult felénk. Pár másodpercünk volt az életből, ezt egyből tudtam, ahogy megláttam a gép fordulását. Aztán csak közeledett és közeledett, majd nagy remegést és csattanást adva, ahogy a házba csapódott, pár másodpercen belül alulról (a becsapódás helyétől) fölfelé tört fel a robbanásnál keletkezett tűz. Egyből szörnyet halt mindenki. De az a pár másodperc, az kegyetlen volt. Tudva azt, h mindjárt meghalsz - és ez a mindjárt olyan közeli, h azt józan ész talán fel se tudja fogni -, és nem tudsz ellene tenni...szörnyű. Nem szeretnék többet ilyet álmodni.
2. félelem:
Dátum: 2009. október 18. vasárnap
Hely: Brazília
Esemény: Formula 1 Brazilian GP
Még a futam eleje volt. Sok pofozkodás, előzés, és miegyéb mellett elkerülhetetlenek a hibák. Hol saját, hol más hibájából. Kimi a Mark-kal való csatában hátrányosan jött ki. A boxba kényszerült. Időközben Heikkinek is volt egy incidense, amiatt szintén a boxba kellett jönnie. Az autójára rátankoltak, viszont a nyalókás ember hibázott, és előbb engedte ki Heikkit, a tankolócső levétele előtt. Nem meglepő, h az autó magával rántotta a csővet, és húzta maga után, a benne maradt benzin pedig az asztaltra ömlött. Csak h éppen Kimit azelőtt engedték ki, így Heikki előtte haladt, tankolócsővel az autóján. Szépen fejezve ki, Kimi a nyakába kapta a benzin, mely lángra lobbant. Legalábbis abból a kameraállásból, amit először látni lehetett úgy tűnt. Az én szívem abban a pillanatban állt le, majd felordítottam, hangomban a félelem és a kétségbeesés, majd a szívem a torkomba került és megállás nélkül csak lüktetett. Borzasztó volt ezt látni. Nagyon megijedtem. Szerencsére senkinek nem lett komoly baja.
3. félelem:
Este volt, sétaidő. Totyikám a hal közepén feküdt kiderülve, aludt. Megszokás, h mikor elkezdek öltözni, akkor odarohan és nem hagy békén. :] De most nyugodtan fel tudtam öltözni. Odamegyek hozzá, fel se veszi a fejét. Kulcsommal csörögtem, oda se neki. Néztem és gondoltam, jó mélyen alszik. Legugoltam hozzá és elkezdtem cirógatni. Semmi. Simogattam a lapockáját és közbe szólítottam. Még mindig semmi. Néztem a testére, és nem láttam, h levegőt venne. Abban a pillanatban azt hittem, ott őrülök meg és iszonyatosan féltem. Kétségbeesetten gyorsabban simogattam lapockájánál, mintha ráznám és közben pánikos hangon mondogattam a nevét. Aztán hirtelen kinyílt a szeme és felkelt. Megijedt. Hát még én. Szegénykém nagyon mélyen aludt, és én riasztottam fel. Ugyanakkor a kis butus halálra rémísztett. Nyakába ugrottam, szorosan megöleltem, megpusziltam, majd lementünk sétálni.
Úgy gondolom, nem kell külön hozzáfűzni semmit ezekhez. Nem is vagyok hajlandó. Talán vannak olyanok, akik vmilyen szinten át fogják érezni, amit én éreztem.
Van olyan félelmem, ami nem ilyen szintű félelem. Erről sosem beszéltem még senkinek és ez biztos így is marad. Ezt nem tudnám elmondani. Az se jó, h teljesen magamba zárom, hiszen egy olyan dologról van szó, amit még nem tapasztaltam. Hogy az ismeretlentől félek? Talán így is fogalmazhatok.
