*nagysóhaj*
Nagyon rég írtam bejegyzést. Több, mint egy éve. Nem azért, mert nem lett volna miről. Pont ellenkezőleg...tudtam, h mit kell újra (és azóta is folyton újra) átélnem.
Utoljára arról írtam, h sikeres OKJ vizsgát tettem. De az öröm, h ennek is vége, és "jöhet a nyár" nem tartott sokáig. Egy olyan dolog történt, ami nem csak akkor, de még most is, és az elkövetkezendő életemre is nyomott hagyott. Nem szeretnék semmi konkrétumot leírni. Páran tudják csak, nem sokan. Nehéz róla beszélnem. A mai napig.
A történtek után -bár nem tartottam helyesnek-, mégis elmentem a Sziget Fesztiválra, hisz már be volt fizetve, terveztük Judittal, és nem utolsó sorban az sem megoldás, ha az ember a négy fal közé zárkózik...ahol pedig végképp rossz. Azóta is. Március óta még jobban. Erről majd később.
De mielőtt rátérnék a Fesztiválra, időben még előbb volt, h megtudtam: felvettek az egyetemre. Név szerint a Budapest Corvinus Egyetemre. Utólag nem bánom, h emellett döntöttem első helyre, mert a történtek után nem tudtam volna lemenni Debrecenbe tanulni, másfelől se hagytam volna itthon anyuékat ilyen helyzetben.
A Szigetről röviden csak annyit: jó volt, jó volt, de hagyott kivetni valót maga után. Voltak kiemelkedő pillanatok, de elég rosszak is. Augusztusban volt még Zsófi esküvője, ami csodaszép és megható volt! A Sors "vicces" fordulata az volt, h aznap Szegeden a SZIN-en a Rasmus koncertezett. Így, mi hárman (Zsófi, Eszty és én), mint Rasmus-fanok az esküvő utáni toron emlékeztünk meg a fiúkról. (:
Szeptembertől kezdődött a suli. Új hely, új emberek, új állatok. Igen, állatok. Nehézkesen indult számomra az első félév. Sokszor éreztem azt, h nincs semmi keresnivalóm ott. Másfelől többször úgy éreztem (ez a mai napig így van), h mintha napi szinten járnék az állatkertbe. Mindegy is.
Elég nagy képszakadás van, h mi is történt az év első hónapjaiban. Egészen március 26-ig. Mikor elvesztettem az én kicsikémet. Ez az utolsó kép róla. Ő maga se gondolta volna, h másnap mindennek vége.
Nem tudom szavakba önteni, mit éreztem. Teljesen kibuktam. De nem igazán mutattam ki. Próbáltam erősnek tűnni. Ami nem mindig ment. Legbelül a szívem darabokban volt (van), és a korábbiak miatt már eléggé kész voltam.
A 2. félév vizsgaidőszaka során értem el a tetőpontot, amikor már nem bírtam az összegyűlt fájdalmakat és a stresszt. Ehhez csupán csak egy utolsó vizsgán húzott rossz tétel, leblokkolás és bukás kellett. Egy hét múlva mentem újra vizsgázni. A Sors iróniája, h ugyanazt a tételt húztam ki, amivel buktam. De legyőztem! Méghozzá elég szép eredménnyel, 4-est kaptam. Viszont ehhez az is kellett, h ismét Buskó tanár úrnál feleljek. Imádom azt a tanárt, hatalmas forma!
Vizsgaidőszak vége. Nyár. Nyár = munka. De próbálom mellette a legjobban kihasználni a szünetet, mert ha itthon lennék, akkor már orvosi eset vált volna belőlem.
Elég nagy vonalakban írtam, és nem is mindenről, de most itt, ezzel a mondatommal befejezem a mai irományom. Igyekszem most már tényleg, vmilyen rendszerességgel írni. Akinek bármi kérdése lenne (ha-ha...kinek lenne?), az megtalálhat elég sok helyen. Vége.
