2009. február 19., csütörtök

awww *-*


Ezzel a címmel mindent elmondtam. :D Direkt akartam még írni szerda előtt egy blogot az előző hét végéről, de elfelejtettem, így lehet, h arról majd írok vmelyik nap. De most a lényeg az elmúlt másfél nap. Előre szólok, hosszú lesz, csak akkor olvasd el, ha tényleg érdekel! ^^

Szóval végre elérkezett a várva várt nap, The Rasmus koncert a Dürer-ben. Reggel 6 és fél 7kor keltem fel, mert bementem suliba írni jogi alaptanból dogát. XD Miután megírtam, hazamentem készülődni. Közben írt SMS-t Geri, h kimaradt a busz, amivel Miskolcra ment volna, így dél helyett csak 2kor tudunk találkozni. Vhogy éreztem, h nem minden úgy fog menni, mint azt ahogy előre elterveztem (elterveztük).

Lassan ugyan, de elérkezett a 2 óra. Gerivel bementünk Burgerbe kajálni, majd utána elindultunk a Dürer-hez. 3 után értünk oda, akkor pár ember volt ott. Találkoztam egy ismerősömmel, Dórival, akivel viszont utána már nem. Majd Zsófival is találkoztam. Aztán megérkeztek Barbiék. (: Úgy döntöttünk, elmegyünk egy Mekibe melegedni. Hát nem a legközelebbibe mentünk, de mindegy. XD Sokat nem voltunk ott, mert Judit 4 körül ért fel. Gerivel így visszaindultunk a Dürer-hez.

Onnantól kezdődött a mi hármasunk. :D Sokat kellett várni, és nagyon hideg volt, de Geri önzetlenül melegített minket. XD (Mondjuk más választása se nagyon volt, mert hely se nagyon akadt. :D) 19 óra után pár percre végre beengedtek minket. Mki sietett a ruhatárhoz, h minél előnyösebb helyet szerezhessen koncerten. Miután elsétált mellettünk lazán Eero, utána jöttünk rá, h ő volt. XD Nem volt gáz. :D

A koncert! *-* Hűűű...fantasztikus volt. Nagyon odabasztak a fiúk. Ezeket játszották:


Eero-nál az a kérdőjelsorozat. XD Egyébként vmi Rómeó és Júliát énekelt. :D Csináltam videó(ka)t, majd felteszem youtube-ra, lehet őket nézni, kommentálni, letölteni NEM! :Đ

Sajnos nagyon hamar vége lett a koncertnek, bár ezt a fiúk nem mondhatják el, eléggé kifáradtak. De helytálltak, és hihetetlen jó volt két és fél év után újra látni, hallani és érezni őket. Nem érdekel, h lassan 19 vagyok, de én állandóan beléjük szeretek. XD Egyszerűen imádom őket! Annyit adtak már nekem. Nélkülük sehol se lennék...

Koncert után Juditnak sajnos hamar kellett mennie. Mikor kivettük ruhatárból a cuccokat, észrevettem, h hátul a nagyteremnél fel lett állítva egy kordonféleség. Mondtam egyből, tuti ott jönnek ki. Oda is mentünk és már láttuk Akit hátul beszélgetni egy lánnyal. Pár perc múlva oda is jött hozzánk és már kezdődött is az aláírásosztás és fényképezkedés. Én egy kis finn zászlót adtam oda aláíratni. Kicsit nehézkesen értettem meg, amit Aki próbált elmagyarázni. XD Lényeg, h kifeszítve tartsam a zászlót. :P Később egy autogramos könyvbe is kértem. Itt a képünk (Judit is próbált odajönni, de túl közel volt a fényképező, és hományos is lett sajnos, de legalább van!):


Sajnos ezután Juditnak mennie kellett. Gerivel a turnébuszhoz mentünk, ott már volt egy összegyűlt társaság. Ott újra találkoztunk Barbiékkal. Sokat vártunk, de úgy tűnt, nem jönnek. Persze nehéz volt elhinni. De mivel hideg volt, úgy döntöttünk Gerivel, bemegyünk kicsit melegedni Dürer-be. Barbit megkértem, szóljon telón, ha van vmi. Hát nem tartott sokáig, és futottunk vissza a buszhoz. XD Épp csak egy pillanatra láttam Eero-t visszasétálni. :D Annyira sokat már nem kellett várni, jött is vissza, és így szólt: "Phototimeee" Nagyon aranyos volt. :D Bár aláírást nem tudtam kérni, képem van:


Annyi minden történt, h igazából nem is emlékszem, h innen mi volt. Csak arra, mikor már alig voltunk ott. Buszon már fent voltak a fiúk (Pauli kivételével, amiről nem tudtunk), de még nem mentek el. Aztán jött egy ötlet: mondtam a csajoknak, énekeljünk nekik. Rakkát ajánlottam egyből, mert az fent volt telefonomon, és azért mki tudta énekelni. Be is raktam, és elkezdtünk szerenádozni a fiúknak. :D Az a poén, HATÁSOS volt! Aki felbukkant az ablaknál, és elkezdett szórakozni. Kinézett, csajok sikítottak, elbújt. Majd ezt még eljátszotta sztem 2szer is. :D Aztán már csak a kezével szórakozott. Aztán vettem észre, buszvezető elővett filcet, kislámpát felkapcsolta...erre megjelent Lauri.

Sztem 10-15 embernél több nem volt ott. De h Lauri mennyire aranyos volt. Sztem jól is esett neki, h énekeltünk nekik, és nem hagytuk abba. ^^ Végig az a kis mosolygós, bájos "kisfiú" volt ott. (: Hamar "sorra kerültem", mert a busz ajtajánál álltam. Kifeszítettem a zászlót, írja is alá, erre megjegyzi nekem: "finnish flag" :D Hát egyértelmű. xD Aláírásában megint ott volt a szívecske. ♥ Aztán kértem közös képet, majd mondtam neki finnül a puszit, próba-szerencse. :D És adott egyet, majd cuppogott is hozzá. Komolyan, imádom ezt a pasit. :D Utána a levegőbe még így körbe mkinek cuppantot kettőt, de más nem kapott olyan puszit, mint én. xD (pofátlan voltam, ez van. ha már szerenádoztam... x'D) Itt a képünk:


Volt egy lány, aki megkérdezte tőle, melyik a kedvenc dala a Black Roses-ről. Erre mit válaszolt: "Vízipisztoly". xD Kiderült, ők finnek is a vízipisztolyt vízipisztolynak mondják. XD Komoly nagyon. :D Kapott egyet vkitől, még drazsé is volt benne. :D Mondjuk azért tartom ezt furcsának, mert náluk nincs is Z betű. De lehet, h náluk az S. xD

Az idő ekkortájt volt 0:45 körül. Lauri is már visszament a meleg(? -> -1°???) buszra. Azért mi még énekeltünk kicsit. Egyszer a Rakkát, majd egy kis hazait. Tankcsapdától a Mennyország touristot. Én még vártam Paulit. Nagyon is. Láttam nyílik a hátsó ajtó, és száll fel 3 pasi...erre a harmadik a mi kis Paulink volt (mellékesen jegyszem, nagy séróját hátul gumival összefogta XD). Hiába kértünk, ő már nem jött ki...majd elindultak. Mi még elköszöntünk tőlük, aztán be kellett érnünk azzal, h vége.

Bár ennek ellenére az estének (éjszakának) még az elején se tartottunk. Négyen maradtunk: Barbi, Szilvi, Geri és én. Dürer-be beültünk és dumálgattunk, röhögcséltünk. Erre mikor inni mentünk volna, elkezdik ott, h zárnak...ahhoz képest, h 5ig kellene nyitva lenniük, akkor kb. olyan fél 2 múlhatott el. Így hát útnak indultunk a hideg utcákon. Dózsa György úton persze, h egy kocsma se volt már nyitva, hiszem miért ne? :D Elmentünk Aréna Plázába, jó nagy kerülővel ugyan...és feleslegesen. Mert nem tudtunk bejutni a Tesco-ba. Vártunk éjszakaira, h eljussunk a Pillangó utcához. Már messziről láttuk a fényeket a Tesco-nál, de mire odasétáltunk, az ajtó nem nyílt...erre mi volt??? Épp LELTÁR volt. XD Hihetetlen. XD Így hát mentünk tovább Örs-re. Ott végre nyitva is volt az éjjel-nappali Match. Végülis mikor elindultunk, még alkoholt akartunk...na hát semmi piát nem vettünk. xD De nem is kellett. ^^ 5ig ott voltunk a Match-ban, kajáltunk, ittunk, aztán elindultunk. Szilvi ott lakott a közelben, így elbúcsúzott tőlünk, maradtunk 3an Barbival és Gerivel. Tök jó kis társaságban voltam egész nap, mikor kivel és hányan. Mi Gerivel leszálltunk Keletinél, Barbi ment Astóriára. Gerivel ketten már nem sokat voltunk, 6 előtt elindultam én is haza. Addig meg a hidegben melegítettük egymást. ^^ Nagyon hamar elteltek ezek az órák.

Ja és Gerinek ezt kellett volna mondania még Laurinak, mikor odament hozzá fotózkodni (amin meg is lepődött Lauri, mert egyetlen fiú volt :D): "Minä haluan mennä sänkyyn sinun kanssa." -> akit érdekel mit jelent, fordítsa le webforditas.hu-n. x'DDD

Köszönöm mkinek ezt a napot. Köszönöm a Rasmus-os fiúknak, köszönöm a barátoknak. Nagyon jól éreztem magam, a sok nevetés, hangulatilag felülmúlja a Szigetes élményt. Ezentúl ez életem legszebb napja. *-*

2009. február 11., szerda

üres vagy mérges csalódottság?


Ha egy héttel ezelőtt írok blogot, akkor a címe egyértelműen üres lett volna. De azóta változott pár dolog. Nem tudom honnan származik az a "mondás", h a barátság egy életre szól...

Tudom, h nem vagyok egy érdekes személyiség. Azt is tudom, h rövid távon is alig vagyok elviselhető, nem h hosszabb időre. De belefáradtam abba, h hiába próbálok találkozókat összehozni, ennek csak töredéke jön össze. Nem akarom senkire se ráerőltetni magam. És azt se akarom, h vki csak azért találkozzon velem, h ne bántson meg. Lehet velem találkozni, de nem kell. Úgy határoztam, mostantól nem fogok senkit sem invitálni. Ha vki akar találkozni, beszélgetni élőben (is), akkor az tudja, hol talál és mindent megteszek annak érdekében, h összejöjjön a találka.

Néha csak egy baráti ölelésre vágyom, egy igazira. Kell, h érezzem, számíthatok arra az emberre. És nem csak ő számíthat rám.

Nem lett épp olyan a blog, ahogy magamban megfogalmaztam, de még ezt is nehéz volt megírnom. Most csak egy dolog van, ami a szemem előtt lebeg és próbál jobb kedvre deríteni: