Ha egy héttel ezelőtt írok blogot, akkor a címe egyértelműen üres lett volna. De azóta változott pár dolog. Nem tudom honnan származik az a "mondás", h a barátság egy életre szól...
Tudom, h nem vagyok egy érdekes személyiség. Azt is tudom, h rövid távon is alig vagyok elviselhető, nem h hosszabb időre. De belefáradtam abba, h hiába próbálok találkozókat összehozni, ennek csak töredéke jön össze. Nem akarom senkire se ráerőltetni magam. És azt se akarom, h vki csak azért találkozzon velem, h ne bántson meg. Lehet velem találkozni, de nem kell. Úgy határoztam, mostantól nem fogok senkit sem invitálni. Ha vki akar találkozni, beszélgetni élőben (is), akkor az tudja, hol talál és mindent megteszek annak érdekében, h összejöjjön a találka.
Néha csak egy baráti ölelésre vágyom, egy igazira. Kell, h érezzem, számíthatok arra az emberre. És nem csak ő számíthat rám.
Nem lett épp olyan a blog, ahogy magamban megfogalmaztam, de még ezt is nehéz volt megírnom. Most csak egy dolog van, ami a szemem előtt lebeg és próbál jobb kedvre deríteni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése