döntések

rossz döntést a legkönnyebb hozni. mindenki, nap mint nap rossz döntést hoz, akár anélkül is, h tudna róla. gondolhatunk itt arra is, h mondunk vmit. a következő pillanatban máris rájövünk, milyen hülyék vagyunk, mást kellett volna mondanunk. ezt is rossz döntésnek vehetjük. mit tehetünk a rossz döntések ellen? semmit.

jó döntést hozni nehéz. jó döntéshez ezernyi rosszat kell hozni. amit eleinte jónak gondolsz, arról is kiderül, h tévedtél. talán ez az az út, amit végig kell járni, h helyesen cselekedj.

tökéletes döntés? ugyan, olyan nem létezik.

mi a célom? természetesen a lehető legjobb döntést hozni. de tudom, h ez csak akkor fog sikerülni, ha mellette rosszakat is hozok. akár úgy is fogalmazhatnék, h a jó döntéssel is rossz döntést hozok. minden összefügg mindennel. és talán ezért is baj, h az ember annyit gondolkozik. felesleges. mert ha nem cselekszik, az maga rossz döntés. amellett pedig elkerülhetetlen, h hibázzunk.

egy álom beteljesülése...mikor?

Az előző összefoglalóban kimaradt, de szándékosan. Tavaly novemberében kint voltam Bécsben. De nem ugrok egyből a közepébe.

Nem emlékszem pontosan, de november előtt pár hónappal az Escape The Fate európai turnét tűzött ki, érintve Ausztriát is. Nem volt kérdés, h megyek. Mivel a fő attrakció a Bullet For My Valentine volt, így könnyen összegyűlt a "csapat" is, akikkel kimegyünk. De nem minden úgy alakult, ahogy azt szerettük volna.

A koncert 23-án volt. Csak épp az ETF nélkül. Ugyanis a fiúk 1 héttel a koncert előtt lemondták az európai turnéjukat. Az indokot hagyjuk. Érdekel, utánaolvasol. Nem érted utána, kérdezel. A "csapatból" persze többen ki se jöttek, de Eszty és én úgy voltunk vele, h ha már megvettük a jegyet (és a buszjegyet is), ne bukjunk el 15e Ft-ot, menjünk ki és érezzük jól magunkat, hisz a fellépők között ott volt még a Funeral For A Friend is, akiket már rég meg szerettem volna nézni.

Röviden a koncert napjáról: a buszt majdnem lekéstük. :D Nagy telefonálás közepette sikerült elintézni, h megvárjanak minket. A buszon én akkor már kiszúrtam egy "ismerőst", de miután beértük Bécsbe, ott már hozzánk is csapódtak, így kerekedett ki a társaság: Eszty, Anita, Coby, Arni, Tomi és én.

A koncertek: őszinte leszek, nem volt jó. Sőt. A FFAF nem h rövid volt, de nem is épp a legjobb dalokat játszották el, és "nem is jött át" a produkció. Akik előttük voltak, nem is emlékszem rájuk, akkora benyomást tettek rám. A "lényeg" pedig, a BFVM egyenesen unalmas volt...számomra. Végigásítoztam a koncertet. De azért Eszty-vel jól elvoltunk. Igazából az is benne volt, h mi igazából az Escape-re jöttünk (volna) ki, így kapásból csalódottan voltunk kint. Azt hozzá kell tennem, h valamelyest a társaság kárpótolt minket.

Mielőtt eljött volna ez a nap, megismerkedtem Vikivel, aki szintén ETF-re jött volna, de ő végül eladta a jegyét. A koncert után úgy döntöttünk, megérdeklődünk pár pesti klubot, mennyire lennének vevők ilyen zenekarokra. A megkeresésünkre pozitív választ kaptunk. De azóta semmi...

...pontosabban kb. júliusig volt semmi. A Skalar ugyanis egyik nap kitett egy videót az Escape-től. Csak nem ez a levél kellett ahhoz, h rájöjjenek, kik kellenek ide??? Azt hozzá kell tennem, csak úgy nem tesznek ki videókat, csak ha az adott zenekar jön hozzánk. Persze a kommentekben jöttek a találgatások, és persze a kérdések: mikor jönnek? De azóta sincs semmi hír.

Kitartó vagyok. Mert szükségem van rájuk. Arra, h élőben is halljam és lássam őket. Egyenlőre október végéig vannak koncertjeik, de azt hozzáteszem, október második felében már csak a briteknél lesznek. És az már Európa...jó-jó, tudom. Ez nem jelent semmit. Hisz nekik egy köpetre van Nagy-Britannia, viszont Közép-Európa már nem igazán. De az ígéret szép szó, ha megtartják, AKKOR jó, tehát a novembert igazán rááldozhatnák Magyarországra és a környező országokra.

Mindenesetre most várunk...és várunk...

az elmúlt egy év...

*nagysóhaj*

Nagyon rég írtam bejegyzést. Több, mint egy éve. Nem azért, mert nem lett volna miről. Pont ellenkezőleg...tudtam, h mit kell újra (és azóta is folyton újra) átélnem.

Utoljára arról írtam, h sikeres OKJ vizsgát tettem. De az öröm, h ennek is vége, és "jöhet a nyár" nem tartott sokáig. Egy olyan dolog történt, ami nem csak akkor, de még most is, és az elkövetkezendő életemre is nyomott hagyott. Nem szeretnék semmi konkrétumot leírni. Páran tudják csak, nem sokan. Nehéz róla beszélnem. A mai napig.

A történtek után -bár nem tartottam helyesnek-, mégis elmentem a Sziget Fesztiválra, hisz már be volt fizetve, terveztük Judittal, és nem utolsó sorban az sem megoldás, ha az ember a négy fal közé zárkózik...ahol pedig végképp rossz. Azóta is. Március óta még jobban. Erről majd később.

De mielőtt rátérnék a Fesztiválra, időben még előbb volt, h megtudtam: felvettek az egyetemre. Név szerint a Budapest Corvinus Egyetemre. Utólag nem bánom, h emellett döntöttem első helyre, mert a történtek után nem tudtam volna lemenni Debrecenbe tanulni, másfelől se hagytam volna itthon anyuékat ilyen helyzetben.

A Szigetről röviden csak annyit: jó volt, jó volt, de hagyott kivetni valót maga után. Voltak kiemelkedő pillanatok, de elég rosszak is. Augusztusban volt még Zsófi esküvője, ami csodaszép és megható volt! A Sors "vicces" fordulata az volt, h aznap Szegeden a SZIN-en a Rasmus koncertezett. Így, mi hárman (Zsófi, Eszty és én), mint Rasmus-fanok az esküvő utáni toron emlékeztünk meg a fiúkról. (:

Szeptembertől kezdődött a suli. Új hely, új emberek, új állatok. Igen, állatok. Nehézkesen indult számomra az első félév. Sokszor éreztem azt, h nincs semmi keresnivalóm ott. Másfelől többször úgy éreztem (ez a mai napig így van), h mintha napi szinten járnék az állatkertbe. Mindegy is.

Elég nagy képszakadás van, h mi is történt az év első hónapjaiban. Egészen március 26-ig. Mikor elvesztettem az én kicsikémet. Ez az utolsó kép róla. Ő maga se gondolta volna, h másnap mindennek vége.

Nem tudom szavakba önteni, mit éreztem. Teljesen kibuktam. De nem igazán mutattam ki. Próbáltam erősnek tűnni. Ami nem mindig ment. Legbelül a szívem darabokban volt (van), és a korábbiak miatt már eléggé kész voltam.

A 2. félév vizsgaidőszaka során értem el a tetőpontot, amikor már nem bírtam az összegyűlt fájdalmakat és a stresszt. Ehhez csupán csak egy utolsó vizsgán húzott rossz tétel, leblokkolás és bukás kellett. Egy hét múlva mentem újra vizsgázni. A Sors iróniája, h ugyanazt a tételt húztam ki, amivel buktam. De legyőztem! Méghozzá elég szép eredménnyel, 4-est kaptam. Viszont ehhez az is kellett, h ismét Buskó tanár úrnál feleljek. Imádom azt a tanárt, hatalmas forma!

Vizsgaidőszak vége. Nyár. Nyár = munka. De próbálom mellette a legjobban kihasználni a szünetet, mert ha itthon lennék, akkor már orvosi eset vált volna belőlem.

Elég nagy vonalakban írtam, és nem is mindenről, de most itt, ezzel a mondatommal befejezem a mai irományom. Igyekszem most már tényleg, vmilyen rendszerességgel írni. Akinek bármi kérdése lenne (ha-ha...kinek lenne?), az megtalálhat elég sok helyen. Vége.