mert nem minden az, aminek látszik

"wear your smile like a mask"
/Breathe Carolina - Can I Take You Home?/
Ha egy kezdő pillanatot kell keresnem, talán tavaly tele a legutóbbi komoly fordulópont. Lezártam magamban akkor egy időszakot, amitől felszabadultam egy kicsit...de nem tartott sokáig. A Sors úgy döntött, ez nem volt elég, és nem értel el a "megfelelő" hatást. Hogy mit értek ezalatt, az a blogom végére egyértelművé válik.

Megint elkövettem azt a hibát, h túlságosan megnyíltam. De ez mégis más volt, mint az eddigiek. Nem gondoltam volna, h tudok így érezni vki iránt...nem, nem szerelmet. Vmi teljesen mást. Én magam se tudom. De úgy éreztem, kölcsönös. Találkozónk után bebizonyosodott (legalábbis akkor még azt hittem), h vmi van köztünk. De tiltott gyümölcs volt. Ennek ellenére a beszélgetések még jobban elmélyültek; olyan témákat feszegettünk, amit nem kellett volna. És itt jött a fordulópont.

Egyik pillanatról a másikra megváltozott minden, nem kerestük egymás társaságát. Közben megtudtam róla egy s mást, amit meghagytam magamnak, félvállról vettem...majd őt is. Elmúlt minden...fellángolásnak gondoltam. Idővel már semmilyen kapcsolat nem volt köztünk. Ha mégis beszéltünk, én hideg voltam. Nem tudom, h ezt ő mennyire vette észre ill. hogy és mit szűrt le belőle.

Hamarosan újra találkoztunk, kicsit nagyobb társaságban. Úgy gondoltam akkor, már lezárt ügy számomra, nem érdekel...de sajnos minden érzés újra feltört bennem és...hiányzott. Addigra azonban "előkerült" egy lány, aki szintén kedvelte, és míg nekem megszakadt, a lánynak szorosabb lett vele a kapcsolat. A társaság fogyásával hárman maradtunk, és én tökre feleslegesnek éreztem magam. Szörnyű érzés volt úgy ott lenni, h azelőtt engem ölelt. De nem mehettem el. Mindegy, vége...gondoltam. A nyár közepén történtek után jött az igazán mély pont. Becsapottnak éreztem magam...mert be is csaptak.

"Azt hiszi, jófej; azt hiszi, ő a menő,
Azt hiszi, tudja mit vár egy igazi nő.
Azt hiszi, jófej; azt hiszi, nagyon laza,
Azt hiszi, neki lehet mindenképpen csak igaza.

Azt hiszi, álom az, amit neked ígér,
S rögtön a szívedig ér,
Levesz a lábadról,
Elhiszi boldog, az aki vele mehet
Úgy látja csak az a baj, belőle egy lehet,
Milyen kár, kár, kár!

Mondjon bármit, bele ne zúgjál,
Bele ne essél, bele ne vágjál!
Hallgass rám, és bele ne zúgjál,
Mert szíven szúr, vele ne járjál!
Bármit mond, csak csábítás,
Mézesmadzag, semmi más,
Hazugság és ámítás,
Szívtörő csak, nem vitás.

Azt hiszi, jófej; azt hiszi, nagyon laza,
Azt hiszi, később majd együtt mentek haza.
Azt hiszi, jófej; azt hiszi, ő a menő,
Azt hiszi, vele lenni tényleg olyan felemelő.

Azt hiszi, élet az, amit neked ígér,
S rögtön az ágyadba ér,
Levesz a lábadról,
Elhiszi boldog, az aki csak az övé,
Úgy látja csak az a baj, nem lehet mindenkié.
Milyen kár, kár, kár!"

/Barbee - Szívtörő/
Már nem érdekel, a kapcsolatunk 100%-ig megszakadt. Hogy most mit érzek? Szomorúságot, magányt, ürességet. És nem csak miatta. Ez csak az alapja (a folyamatnak). Egyszerűen úgy érzem, h egyedül vagyok a világban. Nem tudom, kit nevezhetek barátnak. Inkább MSN-partnerek a megfelelő szó. De egyre inkább nincs szükségem rájuk. Én személyes ismerősöket, barátokat szeretnék. Olyan nagy kérés ez? Tudom, h nem vagyok egy érdekes személyiség, van nálam jobb társaság is, tele vagyok rossz tulajdonságokkal, de nagyon tudok szeretni, sok embert szeretni, jó hallgató vagyok és önzetlenül segítek, ha tudok és ami tőlem telik.

"your world opens up and swallows me...I'm empty"
/Breathe Carolina - I Have To Go Return Some Video Tapes/
Egy időben próbáltam találkozókat "szervezni", de vagy nem ért rá senki, vagy egyszerűen nem volt kedve senkinek, és egyéb hasonló válaszokat kaptam...de ezeket nagyon utálom. Folyamatosan csak azt tapasztalom, h nem kíváncsiak rám. Inkább mondják meg, nem akarnak velem személyes kapcsolatot tartani. Nem fog jól esni, de feldolgoznám. Lényeg, h őszinték legyenek. És mielőtt vki azt gondolná, h sajnáltatom magam, panaszkodom, hozzátenném azt, csak fel szeretném nyitni az emberek szemét. El lehet gondolkozni, de nem kell felvenni az inget, ha nem az övé.

"you think you understand, but you don't"
/Cobra Starship - The Scene Is Dead, Long Live The Scene/

debreceni kiruccanás.?

Tudom, rég írtam blogot. Nem felejtettem ám el, csak épp volt, mikor nem lett volna miről írnom, és volt, mikor lett volna, de úgy döntöttem megtartom saját magamnak. Ennek vannak okai, viszont nem fogok most ebbe belemenni. Hogy elmúlt-e? Nem. De ez van.

Legutóbb, mikor a The Rasmus hazánkba látogatott, a Dürer Kertben adtak egy fantasztikus koncertet és adtak egy felejthetetlen estét, napot. Ott megígérték, h a nyár folyamán még visszajönnek, egy fesztivál keretében. Akkortájt egymást közt beszéltük ki, h mi jöhet szóba és mi nem. Sziget nem volt a lehetséges fesztiválok között, mert azt a fiúk is mondták, h nem oda. Szóval akkor maradt a Volt, Hegyalja, Azfeszt, és megállt a tudomány. Hegyalját hamar kizártuk, mert az túl alter. Volt is hamar kiesett, mert nem sokra rá derültek ki a fesztivál fő attrakciói. Azfeszt már nagyon jó, mert nem drága, és tavaly is finom volt a felhozatal, de nagyon messze van. De aztán ott is kiderültek a fellépők. Aztán jöttek a pletykák a debreceni Campus fesztiválról, amiről meg is feledkeztünk. Idővel aztán ők is kiadták a nagy neveket...köztük: The Rasmus!!! Egyértelművé vált, hova megyünk a nyáron...

Eljött hát júl. 23-a szépen lassan, de biztosan. Fél 6kor keltem fel reggel. Azt hittem nem fogok tudni felkelni, de csak úgy kipattantam az ágyból. Kábé egy órás készülődés után elindultam a ZP-hez, ahol találkoztam Judittal, aki Székesfehérvárról buszozott fel. Kicsit elszámoltunk magunkat: egy órával a vonat indulása előtt ott voltunk már Nyugatiban. xD Nem sokkal később megérkezett Zsófi is, majd a vonaton is helyet foglaltunk. A három órás út elég lassan telt, de jól elbeszélgettük az időt. Debrecenbe érkezve a Nagyállomáson kis keresgélés után megtaláltuk egymás Gabival, és immáron 4en mentünk tovább felvenni a csapat többi tagját a buszállomásra. Ott csatlakozott köreinkbe Geri és apukája, ill. Eszty. Ezután visszamentünk Nagyállomásra, és kis csoportunk utolsó tagját, Szilvit is felvettük, majd villamossal mentünk a Nagyerdőhöz. Miután mki átvette a jegyét (nekünk Zsófival teljesen a másik oldalon, az állatkerttel szemben kellett átvenni pass-kártyánkat), bent körülnéztünk picit, majd a nagy hőségre való tekintettel elmentünk a debreceni Plázába. Betámadtuk a mekit, ki fagyizott, ki menüt evett, aztán mentünk biliárdozni, ahogy Gabival korábban megbeszéltük. Kicsivel több, mint egy órát játszottunk, majd feltankolva magunkat hideg üdítővel, folytattuk utunkat vissza a Campus-ra.


Betérve a Campus Arénába, egy fiatal metal banda, az Aetrigan zúzott éppen. Elsőre megnyerte zenéjük a tetszésemet, és sztem nem csak az enyémet. Igazán erőteljes, lendületes előadás volt. Remélem mihamarabb újra lehetőségem lesz látni és hallani ezt a 5 fiatal debreceni srácot! :]


Az Aetrigan bulija után kint egy kicsit megpihentünk és vártuk a 18 órakor kezdő Insane nevű formációt. Már egy ideje várom, h élőben is hallhassam őket. És érdemes volt. Nagyon állat koncertet nyomtak le a fiúk!


A koncert után kint Zsófiék elmesélték, h a Pepsi Nagyszínpadon fellépő The Idoru kb. 3 számot adott elő, mert az énekesnek hangszalagjaival adódtak komoly problémák. (Lehet ezért volt az, h a júl. 9-i Dürer Kertes lemezbemutatón nekem nagyon nem tetszett, sőt, irritáló volt a hangja, pedig azelőtt myspace-en meghallgatva dalaikat tetszett. Talán már azon a koncerten is gondok voltak a hangjával?) Nem sokat kell várni és folytatódott az Arénában a zúzás, méghozzá a Subscribe előadásával. Bár csak 2 szám erejéig voltunk bent, szerencsé(m)re pont azok a dalok voltak, amiket szeretek tőlük. :D


De siettünk tovább, mert a Saturn-os sátorban (khm...17es száma volt XD) 19.45től kik dedikáltak? Hát persze, h a The Rasmus! Mivel tudtuk, h másnap Finnországban adnak koncertet, így feltételeztük, a koncert után lelépnek. Valszeg ezért rendezték meg ezt a dedikálást. Volt tömeg jócskán, de a fiúk türelmesen, jókedvűen és mosolyogva mkit végigvártak és aláírtak bármit, ami eléjük tettek. Én vittem az egyik finn zászlómat, amit már Dürer-ben elkezdtek dedikálni (Lauri és Aki kézjegye volt rajta), és elhoztam, h mkié rajta legyen. Lauri, Aki, Pauli, Eero sorban ültek. Miközben Aki írta alá nekem, Pauli elkezdte dúdolni az éppen szóló számukat (a sátorban folyamatosan az albumaikat nyomatták be), de igen jó hamisan, én meg néztem rá és mosolyogtam. Rám nézett, és mint vmi kisfiú, aki rosszat csinált, abbahagyta, és egy "upsz"-ot mondott amolyan finnesen. XD Hát én kész voltam tőle. :D Bár közös képre nem volt lehetőségünk, így is elégedetten távoztam. ^^


Elég sokáig még ott voltunk páran, és kintről csináltunk képeket, miközben a Nagyszínpadon már a Kispál és a Borz szórakoztatta a népet. Eszty, Szilvi, Zsófi, Gabi és én akkor találtuk meg a -merem kijelenteni- világ legjobb, legkényelmesebb kanapéit!!! XD Ott megpihentünk, majd 21 óra után nem sokkal mentünk mi is a Nagyszínpadhoz, mert már tömegnyomor volt. Kicsit aggódtam, h nem fogok tudni előrejutni, de már akkor voltak rések és így folyamatosan tudtunk haladni előre. Pont utolsó számot játszották Kispálék, majd egy visszahívást követően még egy Ha az életben-t lenyomatot. Addig csináltam ezt a képet:


Ahogy vége lett a koncertnek, emberek kezdtek el hátrafelé tömörülni. Álmomban sem gondoltam volna, h az a sok ember mint a Kispálék miatt volt ott. Könyörgöm, igaza van Gergőnek (Blind Myself), ők minden fesztiválon ott vannak minden évben! XD És nem unják... :D Annyira elfogyott a tömeg, h pillanatokon belül ott voltam a 3-4. sor környékén.


A koncert alatt kicsivel mindig előrébb kerültem, bár volt, mikor hátrább szorultam, de nem ez volt a meghatározó. Aztán hirtelen a 2. sorban érezhettem magam. Azt is úgy, h előttem volt Eszty és Szilvi, én meg mögöttük, de közöttük is, így végülis a fejem majdhogynem az első sorban volt. Ennél előrébb még sosem voltam!


A koncertről nagyon röviden (mert már nagyon hosszú a blog): sajnos Pauli gitárja nem volt kellően hangosítva, így alig lehetett hallani Eero oldalán. Aki nagyon jó volt, de nem annyira jó, mint Dürer-ben. Talán kicsit fáradt volt? :P Eero hozta a fantasztikus formáját, mindig meg tud lepni. És ne feledjem a bevásárlókocsis pólóját! *-* Kajak bejön, kell nekem olyan! XD (A dedikálós képen meg tudod nézni, ott is az van rajta!) Lauri meg...hát most rá mit mondjak? Az a gyerek egy vitaminbomba. :D Teszem hozzá, egész koncert alatt a közönséggel kacérkodott. Kis hülyegyerek! ♥


Szóval összességben megint egy felejthetetlen élményt adott nekem ez a négy srác. De ehhez a naphoz, h így sikerüljön, nem csak ők, hanem a kis csapat is kellő mértékben hozzáadott. Nagy köszönet jár nekik is! <3

mély betekintés a dürer-be(n)

Egy hónap alatt ennyire megszeretni 4 finn srácot csak én tudok. (:
Kezdem az elejénél. :]

Március végén (30án v. 31én) jöttem rá, h azon a héten csütörtökön senki nem lesz otthon, csak én. Nagyon nem akartam otthon maradni, így az este elkezdtem program után keresgélni. Az eddig általam látogatott helyek oldalát átnéztem, de semmi. Aztán jött a Dürer. Egyből meglepett, h megváltozott az oldal dizájnja. Aztán hirtelen megtetszett kicsibe egy plakát. Ez volt:


Aztán megláttam a Deep Insight nevét, és zárójelben: (fin). Hát mentem is myspace-re, meghallgatni őket. Nem fűztem sok reményt hozzá...de akkora csalódás ért! Bár csak két szám volt feltöltve, egyből megtetszett mindkettő dal! Rákerestem albumaikra, és pár nap alatt meglett a teljes gyűjtemény. Azokban a napokban derült ki, h Barbi és pár finnes csoporttársa mennek a koncertre. Akkor döntöttem el, h én is megyek. Nem bántam meg. (:

Előző héten jelent meg az új albumuk. Megjelenés előtt 1-2 nappal myspace-re feltöltötték az összes dalt, így megismerhettem az új hanganyagot, nem mentem felkészületlenül. Egyre jobban megszerettem dalaikat.

Hát tegnap. Barbiékkal 19 órakor találkoztunk Dürer-nél. Én pár perccel korábban értem oda, mikor a Dürer épülete mellett elhaladva meghallottam a New Day c. dalukat. Azt hittem ott esek össze. Egyből arra gondoltam, h korábban kezdődtek a koncertek és pont a Deep Insight kezd... Barbival miután telefonon egyeztettünk, rá is jöttem, "csak" próba. Nagy kő esett le a szívemről. :D

Barbiék mikor megérkeztek, elmentünk még boltba. A kerttel szemben leültünk és elfogyasztottunk egy kis alkoholt. :P Olyan negyed 9 környékén elindultunk, h azért félre beérjünk. A My Small Community már játszott, de sztem az elejére értünk be. Igaza volt Bánknak (My Best Habit), tényleg nagyon jók. Nekem úgy myspace-ről hallgatva nem hatott annyira, de élőben baromi jók.

A koncert után mentünk csocsózni, meg egyebek. A bárpult környékén megláttam Villét, a DI dobosát. Később megjelent Johannes is. Bandi erre mélyen és hangosan kimondta nevét, ő meg a hang irányába nézett. Csak én néztem rá, mosolygott, én meg sztem vörösen visszamosolyogtam rá. :D (a képen sárga sapiban Ville, Johannes-t takarja a csaj, akinek sör van a szájában)


Aztán elkezdődött a White Flame, szintén finn banda koncertje. Na de ott, mikor megláttam az énekest, kicsit leesett az állam. Köze nincs a finnekhez, az is 100! :D


A koncert egyébként nagyon jó volt, pedig az ő zenéjük se fogott meg myspace-en hallgatva. Nagy hangulatot csaptak, és a dobos srác, Jony nagyon nagy arc volt koncerten. :]

A WF zúzása után megint kimentünk. Fiúk meghívták Barbit és Bandit csocsózni, mi meg Kláriékkal kint dumálgattunk egy ideig. Egyszer arra lettem figyelmes, h hallom, az egyik csocsózó srác a MBH tagja. Egy kis beszélgetést lefolytattunk. Vicces, de nem ismertem fel. XD

Ugrok egy 10 percet az időben. Visszatértünk a kisterembe, ahol már a színpadon voltak a fiúk. ^^ Az első üres kis helyre az első sorba be is férkőztem, mögöttem Barbiék lemaradva, de tőlem 2 embernyire beálltak. Kb. 3 számot ott voltam, de rossz volt egyedül, így áttelepedtem nagy nehezen Barbiék mellé. Ahhoz képest, h sok képet és videót is csináltam, nagyon ki tudtam én is tombolni magam. A koncert alatt többször szemeztünk Villével (dobos), de persze nem "olyan" értelemben. XD Aztán látta, h képet akarok csinálni, és pont egy olyan rész volt a játszott dalban, h a dob nem kellett, így kinyújtotta karját, dobverővel a kezében, és mutatott egy "yes"-t! Még meg is várta, h lefotózhassam, csak utána folytatta a dobolást. Hihetetlen srác! ^^


Azért Jukka (énekes) se volt egy hétköznapi finn emberke. :D Ugrált össze-vissza, még a színpadról is lejött. Állandóan elég közeli testi kapcsolatba került az első sorban tomboló fiatalsággal. XD Egyik videóm elején meg annyira imádnivaló, h azt nem is tudom a legmegfelelőbb szavakkal kifejezni. <3


A koncerten 15 dalt játszottak, de nagyon hamar lement. Már szállingóztak le a színpadról, én meg kiszúrtam magamnak a dobszerkó előtt leragasztott setlist-et. Feltérdepeltem a színpadra, és próbáltam megkaparintani, de a ragasztás nem engedett. Szemem sarkából láttam, h vki feljött a színpadra, és mivel nem láttam ki volt az, így visszaléptem a földre. Erre Ville jött, és látta ahogy nem bírom felszedni a papírt, ő pedig egy laza mozdulattal feltépte a ragacsot és odaadta nekem. <3 Nem is olyan sokára már a backstaige mellett először Jore-val, majd Jukkával fotózkodtunk, aláírást kértünk, és pár szót váltottunk. Később Ville-vel találkoztunk. Vele beszélgettünk a legtöbbet. Nagyon közvetlen volt, hihetetlen személyiség. Mondtam neki, h nekem az új albumról a favorit számom az It Kills Me. Annyit hozzá akartam még tenni, h nagyon örültem, h játszották, ráadásul utolsó számként, de ezt nem tudtam angolul mondani. Ő meg erre azt mondta, h van esély, h az lesz a következő kislemez. Hát nagyon remélem! ^^ Majd megbeszéltük vele, h később még beszélgetünk. Leültünk egy kényelmes fotelba, és kb. háromnegyed órát eltöltöttünk. A White Flame-esek már hordták ki folyamatosan a cuccokat. Egyszer csak megláttuk Johannes-t. Nem is hangosan, de kiejtettem a nevét, ő meg felfigyelt, és odajött. ^^ Tőle is beszereztük az aláírást, közös képet, és egy pár szót vele is váltottunk. Kiderült, a Dangerous szám "az ex-feleségéről szól, aki egy kurva" - csak egy kicsit idézve Johannes-t. :D Hát khm...édes. ^-^ A közös képek: felül Ville és Jukka, majd alul Jore és Johannes


Miután elég sokat várunk, felmentünk a backstaige elé. Jore-t még kicsit lefoglaltuk, aztán pedig ismét Ville-vel beszélgettünk. Mikor indult, mindannyiunkat átölelt és megköszönte, h eljöttünk. Baromi édes volt! <3 (Köszönésről jut eszembe. Jukka a koncert első száma után egy "kiitos"-t és egy "thank you"-t mondott, majd megkérdezte, h kell magyarul mondani. Utána sokszor már egy "köszönöm"-mel volt hálás a tomboló tömegnek. Teszem hozzá, annyira nem volt tömeg, max. 30 ember jött el.)

Éjszaka 1 környékén elindultunk haza. Fél 2re értem haza, dőltem is be ágyba. Aludni nem igazán tudtam, mert egyrészt zúgott a fülem, másrészt a koncert élménye és a koncerten elhangzott dalok mentek a fülembe folyamatosan. :D Vicces, de fél 6kor meg kelnem kellett, hiszen ma büntetőjogból vizsgáztam. Szerencsémre kihúztam azt a tételt, amit reggel még átolvastam, és amiből a legtöbbet tudtam. Meglepetésemre 5öst kaptam! ELSŐ JELESEM JOGBÓL!!! Talán ezt is, de az egész időt, míg őket láttam, velük voltam nekik köszönhetem! <3

KIITOS <3